Otok, a béke és a nyugalom szigete

Szociológusok és demográfusok szálltak meg egy dalmát falut: a Split környéki, a Kamešnica-hegység és a Cetina folyó között megbúvó település, Otok azzal érdemelte ki a szakemberek megkülönböztetett figyelmét, hogy a majdnem ötezer lakosa közül négyszáz agglegény.

Nagy Ildikó

A magyarázat amúgy egyszerű: amíg a férfiak a délszláv háborúban harcoltak, a lányok egy része férjhez ment az otthonmaradottakhoz, többségük pedig elköltözött a környékről.

Szinte látom magam előtt, ahogy a férfiak egy része most felsóhajt: de jó nekik, boldog emberek! Ne higgyék! Az agglegények falujában forgatott riportfilmben megszólaló férfiak ugyanis irigylik „szerencsés” társaikat, akiknek jutott asszony, és akik körül ma már unokák ugrálnak.

Az otoki férfiak amúgy köszönik, jól vannak, de erről egyébként a településen bejegyzett egyesületek sora is árulkodik: a faluban bocsa-, labdarúgó- és kézilabdaklub, hegymászó-egyesület, vadásztársaság és sporthorgász egyesület is működik. Az agglegények többsége otthon gazdálkodik, és a háztartással is remekül elboldogul. És: az otoki férfiak – nem mellesleg – jóképűek is.

Nem csodálkoznék, ha a kis dalmát falut a szociológusok és a demográfusok után a turisták is megszállnák, és a negyvenes-ötvenes szinglik kedvelt úti céljává válna. Az otok szó egyébként azt jelenti: sziget. Az is lehet, hogy a béke és a nyugalom szigete. Kár lenne érte...