Az Apátistvánfalván élő Nagy Zoltán a csapolás mestere

Nagy Zoltán Apátistvánfalván él családjával, de a sörcsapolás Alsószölnökhöz köti. Itt van egy kis üzlete, ami egy picikét csehes, de hát milyen is lehetne? 

Zoli azonnal mondja is, hogy komoly érdeklődés van benne a cseh sörök, illetve Cseh­ország iránt. Ott a sörfőző- és sörcsapoló-mesterség különválik, nem is beszélve a felszolgálókról, akiknek csak annyi a dolguk, hogy az italt az asztalokhoz vigyék. A sörcsapolás szakképzett emberek dolga, olyanoké, mint például ő is. 

– Csehországot én azért is szeretem, mert ott a lehető legnagyobb szaktudással csapolják a söröket. Már a korsók előkészítése, hűtése is komoly fejezete a munkának. Semmi nem történik véletlenül, precíz a munkafolyamat, minden azért történik, hogy a vendég a lehető legjobb sört ihassa. Ott az ital mellé élményt is kap az ember. Mert gondoljunk csak bele, hogy például tudja-e ezt egy alacsonyabb árfekvésű üveges vagy dobozos sör? Biztosan mondom, hogy nem tudja. 

Zoli a sörcsapolási technikákat folyamatosan tanulja, tökéletesíti. Az idén nyáron az egyik közösségi oldalon bevették egy olyan csoportba, amelynek tagjai sörcsapolómesterek a világ minden tájáról. Az online felületen mindig tesznek közzé különböző feladatokat. A nyári kihívás győztese Zoli lett, ő mutatta be a legtökéletesebben csapolt sört. Most is van aktuá­lis feladat, söralátétekből kell várat építeni. 

Mielőtt komolyabban bele­merülnénk a sörcsapolás mes­terségébe, Zoli mesél a gyermekkoráról. A vasfüggöny á­rnyékában nőtt fel, gyakran lógott barátaival a közeli őrsön. Édesapja boltos volt, később az alsószölnöki kocsma bérlésével is kacérkodott, de végül nem merte vállalni. Ezt az álmot Zoli váltotta valóra, aki maga is kereskedelmi iskolába járt. Dolgozott kisboltban, de multicégnél is, az eladás az élete. Jövőre már tíz éve lesz annak, hogy Alsószölnökön, ebben a 350 főt számláló kis faluban kocsmároskodik. 

Zoli a sörcsapolás művésze. Tud például vágott sört csapolni, ami minőségi világos sörből és barnából áll össze. Hallani már sokan hallottak róla, de kevesen tudják megcsinálni. Vannak szezonális sörei, most a téli sör aktuális, amit mézzel és fahéjjal ízesít. Ez alig-alig lelhető fel magyar vendéglátó egységekben. Egyfajta sörből, egy csappal háromféle ízt tud csapolni, a többi a vendég óhaján múlik. Csak az a kérdés, hogy édeskésebb, esetleg testesebb sör kerüljön a korsóba. – Amikor a csapos megkezdi a munkát, illik megkóstolnia a sört. Ez kétujjnyi sört és három- ujjnyi habot jelent, úgy hívják: schnitt. Ez a csaposok söre, én az üdesége miatt nagyon szeretem – mondja a mester, aki a csapolás megkezdése előtt mindig szétszereli a csapot, gondosan elmosogatja, így ügyel a higiéniára és a minőségre. A korsókat, poharakat hűti. Csapolás előtt fontos ezek kiöblítése, akkor jobban csúszik bennük a sör. Elmaradhatatlan a cseppsör elengedése, vagyis a rendszerben összegyűlt, állott sör kifolyatása. Ha már hab jön a csapból, akkor jöhet az első friss sör egy jó korsóval vagy pohárral. Zoli arról is mesél, hogy Magyarországon ódzkodnak az oldalkaros csapoktól, a cseheknél viszont csakis ezt használják. Ő is ezekben hisz, azt mondja, ezzel szebb sört lehet csapolni, nem is beszélve arról, hogy így lehet tökéletes nedves habot készíteni. 

Merthogy ilyen is van: ez nem esik össze, mert hab alá csapolják az italt, ellentétben a száraz habbal, ami hamar elveszti tartását. A sörcsapmester azt is meg tudja csinálni, hogy otthagyja névjegyét a sör habján, vagyis aláírja az elkészült munkáját. Ezek amolyan buborékok különböző formában. Ha hab alól tudja inni a vendég a sört, akkor ez sokáig megmarad. – Nem úr, aki nem pazarol – idézi a mondást Zoli. A sörcsapolásnál „pazarolni” kell, attól lesz jó a sör, ha olykor túlfolyatják. Bőkezűség és nagylelkűség, enélkül nem lesz tökéletes sörünk – állítja a mester teljes magabiztossággal. Az alsószölnöki kocsmáros a közelmúltban bejutott egy országos sörcsapoló verseny ötven legjobbja közé. A finálé Budapesten volt, ott komoly fesztiválon bizonyíthatott. Nagyon izgult, de a végén dobogóra került. Nyert egy Prága–Pilsen utat, ahol természetesen sörgyárlátogatás is szerepelt a programban. Ha nem jött volna a pandémia, akkor kéthetes sörnagyköveti képzésen is részt vehetett volna Pilsenben. Ezt az egész világon 43 ember végezte el eddig, Magyarországról mindössze hárman. Óriási dolog lett volna, de ami késik, nem múlik – teszi hozzá Zoli, aki amúgy sem egy pesszimista alkat. 

Tudom a választ, de azért végszóként megkérdezem: – Szereted a sört? – Naná! Nyáron felmentünk a Júliai-Alpok legmagasabb pontjára, a Triglavra, ez 2850 méter magas. Oda is felcipeltem magammal egy kartonnyi sört hátizsákban. Nem hiszem, hogy lehet ennél jobban szeretni. 

Kiemelt képünkön: Nagy Zoltán folyamatosan tanul, tökéletesíti tudását