320 éves Molnaszecsőd harangja, különleges története van - fotók

Az 1702-ben öntött harang része Molnaszecsőd Értéktárának. A közelmúltban dr. Bajnok Lívia, a Miniszterelnökség Műtárgyfelügyeleti Hatósági Főosztályának munkatársa beszélt a harang történetéről a helyi kultúrházban. 

– Művészettörténész vagyok, de a munkám során gyakran találkozom harangokkal és azok védetté nyilvánításával. Egy alkalommal Kapui Gyula műhelyében jártam. Gyula a harangok, a harangozó rendszerek nagy szakértője, és éppen a molnaszecsődi haranggal volt dolga. Akkor került az én látókörömbe is ez a műtárgy, amely elég régi volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet, és elkezdjek utána kutatni – fogalmazott a szakember, aki hozzátette: Molnaszecsőd eredeti református haranglába a Vasi Skanzenbe került. Helyén jelenleg egy másolat található, abban lóg a 320 éves harang, amely rendkívül beszédes, magán hordozza a történetét, az eredetét. 

Könnyen megtudható, hogy milyen alkalomra csináltatták és ki volt az öntetője. A harang a török idők után nem sokkal készült. A környék ura akkoriban Batthyány II. Ádám volt, akinek jószágigazgatója Petres György házat és irodát birtokolt Molnaszecsődön. A jószágigazgató igencsak élénk levélváltásban volt urával, az 1600-as évek végétől 1703-ig 161 levél maradt fenn kettőjük munkakapcsolatából. A levelek nagy általánosságban arról szólnak, hogy Batthyány II. Ádám kiadja, mit kell csinálni a hatalmas kiterjedésű birtokon. Az írásokból kiderül, hogy a település fontos volt az uradalom igazgatása szempontjából. 

A harangon latin írás található, rengeteg rövidítéssel, ennek megfejtésében dr. Koltai András segített, aki Batthyány-kutató és a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője. Magyar fordításban így szól a szöveg: Tekintetes és nemes Petres György úrnak, aki a legkiválóbb és tekintetes gróf Batthyány Ádám úr – aki várispánja Németújvárnak, a király országbírája, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia tartományok bánja, Vas vármegye tekintetes főispánja, Dunántúli kerületi és Kanizsával szembeni végvidékek főkapitánya, szent császári királyi fenség titkos kamarai tanácsosa, stb. – minden javainak intézője, felügyelője és gondnoka készíttette Grazban fogadalmi ajándékul ezt a bronzharangot, az Úrnak 1702. évében, április havának 24. napján. Hogy mi volt az a bizonyos fogadalom, amire a felirat hivatkozik, nem sikerült pontosan kideríteni. 

Akkoriban a Habsburg császár várrombolási hullámot indított, lehet, hogy a körmendi Batthyány várkastély megmenekülése okán készült a harang. De az is lehet, hogy a fogadalom személyesen Petres Györgyhöz kötődik. Egy másik feltételezés szerint a pestisjárvány végét ünnepelték, ez is helytálló és történelmileg megalapozott gondolat, hiszen a 17- 18. század fordulóján a gyilkos kórral is meg kellett küzdeni. 

– A harang inkább kötődik Petres Györgyhöz, mint Batthyány II. Ádámhoz – jegyezte meg dr. Bajnok Lívia, aki kiemelte, hogy a műtárgyon a lovon ülő Sárkányölő Szent György alakja is látható, amint lándzsájával leszúrja a lábai alatt vergődő sárkányt. Sárkányölő Szent György minden bizonnyal a molnaszecsődi jószágigazgató védőszentje volt, ezért került a harangra. Az ellentétes oldal Szűz Mária megkoronázását idézi. Az ikonográfiája mindenképpen katolikus donátorra utal.

 Ez a tény rejtélyt is hordoz magában, hiszen nehéz megmondani, hogy a katolikus megrendelőtől a harang hogyan került a református haranglábba. Egy biztos, nagyon reprezentatív és díszes harangja van Molnaszecsődnek. A műtárgy pártáján német nyelvű szöveg olvasható, ez a harangöntőre utal. Magyarra fordítva így hangzik: Florentin Strecksfus öntött engem Grazban, 1702- ben.