Apa és fia egymás ellen: Jagodicsék a futballpályán csaptak össze

Ritka pillanatnak lehettek szemtanúi a  vasárnapi Szombathelyi  Haladás II.-Bük (2:1) NB III-as bajnoki 80. percében a nézők: A szombathelyi csapatban pályára lépett a 18 esztendősen már 188 centiméter magasra nőtt Jagodics Márk. Persze ez önmagában még korántsem akkora szenzáció, viszont a büki együttesben kezdőként szerepelt a 41 éves Jagodics Zoltán - Márk édesapja. Apa és fia tehát tíz percen keresztül küzdöttek egymás ellen a Rohonci úti stadionban.

- Amikor a télen Bükre szerződtem, már felmerült bennem, hogy ellenfélként könnyen összeakadhatok a fiammal a pályán - mondta Jagodics Zoltán, a bükiek játékosa. - A mérkőzés előtt egy-két héttel már elkezdtük az élcelődést, ment a zrika rendesen. A vasárnapi meccs előtt egy-két nappal felhívtam telefonon, mondtam neki, nyugi, nem kell túllihegni a derbit. Azért "jóindulatúan" hozzátettem: vigyázzon, nehogy bebőrözzem... Én kezdő voltam a Haladás II. ellen, míg a fiam csak csereként, a 62. percben lépett pályára. Bevallom, nagyon jó érzés volt látni, amikor bejött, hiszen korábban még edzőmeccsen sem léptünk pályára egymás ellen. Igaz, most sem sokszor kerültünk egymással szembe, bár én is, és ő is a középpályán játszottunk. Az örömbe egy kis üröm is vegyült, hiszen nagy kár a 2:1-es vereségért, a döntetlent mindenképpen megérdemeltük volna. A meccs után mezt nem cseréltünk, de gratuláltunk egymás teljesítményéhez.  Márk egyébként nem szerepelt rosszul, több labdát is megjátszott, hozta a kötelezőt. A fiam egyébént magas, jó felépítésű srác, emiatt jól is fejel. Dinamikában viszont fejlődnie kell, van még mit csiszolni a gyorsaságán. A magam részéről próbálom ellátni tanácsokkal - amit aztán néha megfogad, néha nem. Az a helyzet, hogy így, családon belül nehezebb dolgom van, mintha egy kívülálló szakember magyarázna neki, bár néhány, általam elmondott dolgot azért nagy örömömre  már viszontláttam a pályán. Mindenesetre büszke vagyok, hogy a 18 éves fiam már az NB III-ban szerepel.

- Ami saját csapatomat illeti: nehéz helyzetben vagyunk, de azt mondom, az utolsó pillanatig küzdenünk kell a bentmaradásért. Tavasszal akadt néhány jó meccsünk, sajnos az eredmények hiányoznak. Nem tudom nyáron hogy alakul a sorsom, lehet, hogy tovább focizom, de az is lehet, hogy abbahagyom, egyelőre minden képlékeny. Be kell látnom, a gyorsaságom már megkopott, de az is biztos, hogy a labdarúgástól nem szeretnék elszakadni. Fél szemmel azért már a civil élet felé tekintgetek - jelezte az annak idején hét válogatott fellépésén egy gólig jutó  futballista.

- Örülök, hogy pályára küldött Máté Csaba, hiszen már nagyon vártam, hogy apu ellen szerepelhessek - mondta Jagodics Márk, a Haladás II. futballistája. - Bár túl sok időt nem kaptam, jól éreztem magam a pályán, élveztem a játékot. A meccs után felhívott apu, elbeszélgettünk, kielemeztük a meccset, értékeltük egymás teljesítményét - természetesen én agyba-főbe dicsértem édesapám játékát... Ami az én erősségeimet illeti: azt hiszem a helyezkedésemmel és a fejjátékommal nem lehet probléma, ugyanakkor gyorsaságban fejlődnöm kellene - de miután fiatal vagyok, amúgy is akad még bőven tanulnivalóm. Édesapám ellát tanácsokkal, igyekszem is megfogadni amit mond, hiszen nagyon sokat elért már a futballban, adok a szavára. A Lurkóban kezdtem a pályafutásomat, onnan kerültem az Illés akadémiára. Jól érzem magam a csapatban, de idővel persze szeretnék feljebb lépni, jó lenne a Haladásban szerepelni. Egyébként lehet, hogy meglepő, de egy másik zöld-fehér csapat a kedvencem, apu Fradista múltja miatt Ferencváros-szurkoló vagyok. A külföldi csapatok közül a Barcelona a kedvencem, a játékosok közül pedig édesapám és Piquet játéka számomra az etalon.