Mészáros Cukrászda: a harmadik generáció viszi az üzletet

Mészáros Gábor (35) nem menedzser, vagy jogász, esetleg orvos lett, hanem a családi vállalkozást tovább folytatva, az ismert Mészáros Cukrászdát üzemelteti. Amit nagyapja elkezdett, és édesapja átvett, azt ő megbecsülve, minden nehézség ellenére, életben tartja. Hisz abban, hogy olyan értéket örökölt, mely minden kincsnél és szakmánál többet ér.

– Egyértelmű volt a család számára, hogy te is cukrász leszel? Ez a nagyapád és édesapád kívánsága volt?

– Számomra teljesen természetes volt a pályaválasztás. Sem a nagypapa, sem apukám nem erőltette, hogy cukrász legyek. Sőt, kifejezetten arra sarkaltak, keressek más szakmát, tanuljak olyat, amit igazán szeretnék. Nos, ez a cukrászat volt, így nem tudtak lebeszélni erről. Számomra a nagyapám, Mészáros József, és az édesapám, György, a példakép. Egészen kisgyermekként eldöntöttem, hogy őket szeretném követni. Nagyapám szülei Keszthely mellett éltek, és már ők is cukrászattal foglalkoztak, mézeskalácsokat készítettek. Egy ilyen örökséget nem lehet csak úgy félre tenni, és elfelejtkezni róla. Amióta az eszemet tudom, a cukrászüzemben és a boltban töltöttem minden időmet. Ma a feleségemmel szintén itt élünk, közösen visszük a vállalkozást. Az ő ötleteivel olyan újításokat vezettünk be, mint a felolvasóestek, koncertek.

– Emlékszel még az első sütésedre?

– Minden első dologra emlékszem. Amikor először készítettem tölteléket, fagylaltot, piskótát. Először csak a tésztát és a hozzávalót csentem ki az üzemből. Én mindig a lakásban sütögettem, és próbálgattam a recepteket. A szüleim nagy örömére minden héten készítettem valami újat. Gondolom, mennyire lehettek boldogok, amikor egész nap a sütiket szagolták, én pedig a nap végeztével egy tortával leptem meg őket! De hősiesen megették, soha nem mondták azt, hogy már nem kívánják.

 – Ezek szerint édesszájú vagy, és szereted a cukrásztermékeket!

– Az biztos, hogy egy nap sem telhet el anélkül, hogy ne egyek egy kis sütit! De egy szeletnél, vagy egy gombóc fagyinál többet nem kívánok. Nem nagyon vannak kövér cukrászok, mert könnyen jól lehet lakni itt még az illatokkal is. Ha nyaraláskor eszünk fagyit, akkor is csak egy gombócot kérek.

– Gyermekként nagyon irigyelhették a helyzeted a barátaid!

– Igen, ez így van! Soha nem értették, hogy miért nem eszem állandóan fagyit, meg sütit, ha egyszer előttem van. De nekünk ez természetes volt. Elárulom, az első születésnapi tortámat serdülő koromban kaptam. Ez volt az első, amit úgy fogyasztottunk el, mint egy normális család. Felszeleteltem, kiosztottam, és mindenkinek csak abból az egyfajta édességből szabadott ennie.

– A mostani cukrászda minden részletében magában hordozza a múlt század vonásait. Ez az épület erre a célra készült?

– A nagyszüleim a Balassi utcában éltek. Ott nyitották meg az első cukrászdájukat a második világháború után. A hatvanas években költözött a cukrászda ebbe a házba. Az üzemen és az eladótéren kívül három másik család is élt itt. 1968-ra megvették az összes tulajdonrészt, és kialakították a lakrészt három generáció számára. Ma is itt élünk, ami nagyon praktikus, mert közel van a munkahelyem, és otthon is lehetek egész nap! Nagyapám és apám az üzemben dolgoztak a cukrászainkkal, míg az asszonyok eladták a fagyit és a sütit. A ’90-es évek elején történt egy nagyobb átalakítás a házban, azóta működik így, a jelenlegi formájában.

– Felvehető még a verseny az élelmiszer áruházakban kapható fagylaltokkal és süteményekkel? Ma már mindenhol lehet kapni édességet.

– Azt gondolom, hogy ez a verseny bennünket soha nem érintett. Tudom, hogy milyen minőséget képviselek, milyen árut adok ki a kezeim közül. Egyrészt elengedhetetlen elvárás saját magammal szemben, hogy például, a gyümölcsfagylalt gyümölcsből készüljön, és tejből, tejszínből, tojásból. A süteményekbe ne kerüljenek mesterséges ételaromák. A felmenőimtől azt örököltem, hogy csak olyan színvonalon készített terméket adhatok el, amely régen is elvárás volt. Lehet, hogy egyfajta tortának különbözik az íze két kóstolás alkalmával. De tudom, ez azért van, mert lehet, hogy a tojás éppen kicsit vizesebb volt, vagy a sütő sütött másképp, esetleg a gyümölcsnek más most a zamata. Ez azonban normális, és csak akkor fordulhat elő, ha az a sütemény természetes alapanyagokból készül. Fagylaltot lehet sokféle módon előállítani, de nálunk a mai napig a negyven évvel ezelőtti eszközökkel készül, üstben,  órákon át kevergetve. Én így tanultam, és hiszek abban, hogy nem járt le a gépeim szavatossága csak azért, mert ma már lehet szupergépekkel, szupergyorsan, szuperízutánzatokkal fagyit készíteni.

– Az üzemben nagyapád gépeivel dolgozol?

– Próbálom ötvözni a régi és a modern technikát. Van egy sütőm, amit még a nagypapa rakatott samott téglából. Ma is ezt használjuk, mert egyszerűen nem találtam eddig olyan szerkezetet, mely tudna úgy sütni, hogy annak olyan íze legyen, mint a régi sütőben. Addig viszont nem cserélem le, pedig rengeteg karbantartást igényel. A vendégeinknek szükségük van a régi ízekre és a változatosságra egyaránt. A hagyományos ízt, hagyományos készítési módszerrel lehet elérni.

 – A régi receptek alapján állítjátok össze a kínálatot?

– Mindenképpen szükség van olyan készítményekre, melyek mindig megtalálhatóak az étlapon. Ahogy mi is generációk óta sütünk, így a vásárlónk között is sok család generációk óta rendszeresen betér hozzánk. Aki nosztalgiázni szeretne, megtalálhatja azt a sütit, amit még a nagyapjával evett nálunk gyermekként. Emellett azonban roppant fontos, hogy változtassunk, kipróbáljunk új ízeket. Szerencsére a kollégáim is kreatívak, így szárnyalunk egy-egy új íz kitalálásakor. Jó érzés látni azt, ahogy az itt dolgozó cukrászok folyamatosan játszanak az újításokon, gondolkoznak, próbálkoznak. Ez a szakmai felkészültséghez nélkülözhetetlen.

– Úgy látom, egyáltalán nem unalmas a cukrászkodás!

– Azt biztos, hogy minden pillanatát élvezem! A fagylaltfőzésen át a sütésig, vagy az apró marcipánrózsák készítéséig olyan munkákat végezhetünk, melyekben mindenki megtalálhatja azt, amit magáénak érez. Olykor üzemi termelésben gyártjuk a réteseket, máskor a tortadíszítéssel babrálunk. De így vagyunk egyensúlyban. Olyan változatosság ez, mely kitölti az egész életemet. Őszintén remélem, hogy egyszer én is továbbadhatom a gyerekeimnek azt, amit nagyapám és édesapám létrehozott. Szeretném, ha az irántuk való tisztelet és szeretet még sok évtizeden át működtetné a cukrászdát.

4000 szeletes torta

Legnagyobb szakmai kihívása az volt, amikor 2007-ben egy 4000 szeletes tortát rendelt meg tőle az egyik szombathelyi cég.
A dolgozóknak készült süteményen Gáborral együtt négy cukrász munkálkodott, a remekművön egy hétig dolgoztak.