Legkedveltebb nyaralóhely: Szalafő, ahol virágzik a turizmus a szereken

Nincs még kilenc óra, de Szalafő központjában már turistával találkozik a kíváncsi újságíró, aki nem rest megkérdezni az életfa alatti padon nyújtózkodó, kávézó párt, hogy honnan jöttek. A huszonéves Judit és Roland Győrből ruccant le az Őrségbe. Először járnak itt, de sokat hallottak már Szalafőről.

- Sajnos nincs sok szabadidőnk, tegnap érkeztünk, este a szálláshelyünkön sütögettünk, ma pedig felfedezzük a környéket.
 
A vendégek nagy többsége azonban távolabbról és hosszabb időre érkezik Szalafőre. Ezt már Csörgőszeren mondja a falu polgármesterre, Lugosi Arnold, aki édesanyjával az elsők között kezdett el foglalkozni falusi turizmussal. S ami húsz éve nagyon vonzó volt, az ma is igazi attrakció. Szalafő országos jelentőségű természetvédelmi terület, 1978-tól, az akkor létrehozott Őrségi Tájvédelmi Körzet része a teljes községhatárával, melyet 2002-ben nemzeti parkká nyilvánítottak.

A terület jelentősége nemcsak táji, természeti értékeiben rejlik, hanem az itt élő emberek életmódjában, környezethez fűződő viszonyában is. Több értékes legelő is található Szalafőn, melyek gazdag élővilágnak adnak otthont. A község határában található őserdő egy különböző korú, önvetényült erdő, elhagyott szántók beerdősülésével jött létre. 
  
A község legjelentősebb vízfolyása a Zala. A terület állóvizei apró erdei tavacskák, közülük a leghíresebb a Fekete-tó, a Zala forrásvidékén. A tó csak nevében őrzi állóvíz jellegét, nyílt vízfelülete nincs, valójában a ritka dagadólápok egyike. Egy monda szerint valaha egy templom állt itt, egy szolgálólány egyszer elkésett a miséről, ezért mérgében azt kívánta, hogy süllyedjen el a templom. El is süllyedt, a régi öregek állítólag még látták a vízből kiálló keresztjét.
 
Szalafő területének több mint felét borítják erdők, így meghatározó jelentőségük van a tájkép kialakításában is. Az erdők nagyrészt erdeifenyvesek, kevesebb a tölgyesek, bükkösök területe, a patakokat égeresek kísérik. Különösen gazdag a terület kisebb-nagyobb lápokban, melyek ritka, értékes növényeket rejtenek: 42 védett növényfaj található itt.
 
Az állatvilág igen változatos. Hazánk leggazdagabb lepkefaunája él a területen. Nemzetközileg védett fajok is megtalálhatók itt (például a lápi tarka lepke). A kétéltűek közül figyelemreméltó a hegyvidéki elterjedésű sárgahasú unka és alpesi gőte jelenléte. A terület értékes madarai a fekete gólya, a billegetőcankó, a darázsölyv.
 
A sok csapadéknak és a magas páratartalomnak köszönhetően az erdők alja különféle gombákban rendkívül gazdag. A jól ismert gombafajok mellett igazi ritkaságok,  az Alpokra jellemző nedű- és csigagombák is előfordulnak.
 
Az őrségi településeknél felfedezhető a történelmileg kialakult tájszerkezet, amelyet legjobban Szalafő őrzött meg hagyományos építészeti arculatával, különösen szép, gazdag természeti adottságaival. Az ilyen terület Magyarországon is rendkívül ritka. Az őrségi szeres település megóvása érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága a Pityerszeren három portán 10 épületet vásárolt meg, melyek többsége a 19. század első felében épült. Egy lakóházat, amely eredetileg füstösház volt, a Papszerről telepítették át, hogy az Őrség legrégebbi háztípusa is látható legyen. Az épületeket eredeti funkciójuknak megfelelően rendezték be. A berendezési tárgyak zöme az egykori tulajdonosoktól származik, így ezek eredeti helyükön láthatók.
 
Szalafőn 1924 óta van szervezett szeszfőzés, azelőtt a szereken folyt a főzés kicsi főzőüstökben. 1945-ben az üstöket leszerelték, széthordták. 1949-ben építették újjá Batha Kálmán volt községbíró szorgalmazására, állami segítséggel. Legutóbb a Badacsonyvidéki Pincegazdaságtól került vissza a községhez. Ma a szeszfőzde tulajdonosa Szalafő község, vezetője Batha Pál szakképesített szeszfőző.  
 
Az őrségi konyhában a különböző saláták ízesítésére szívesen használják a tökmagolajat, melyet Szalafőn a szakirodalom szerint 1860 tájékán még nem ismerték. Az 1900-as évektől a Vendvidékre vitték át a tökmagot. Az idős emberek még emlékeztek rá, amikor a szalafőiek Orfaluba jártak olajat csináltatni. Mivel hosszú volt a várakozási idő, sokszor két napba is belekerült, míg sorra kerültek.

Jakosa Antal, aki amolyan fúró-faragó ember volt, elhatározta, hogy készít tökmagprést. Fiával, Henrikkel elmentek Orfaluba, és az ottani olajprésről levették a mintát és kis műhelyükben elkészítették a prést. 1936 óta Jakosa Antal és felesége készítettek tökmagolajat Szalafőn, ezzel a hagyománnyal a leszármazottak sem szakítottak.
 
A hagyomány egyébként kulcsszó, ha a települést kell bemutatni. A falu ezeréves történelme is arról szól, hogy az őrállók a hét szeren telepedtek meg, gazdálkodtak, erdőt irtottak. Az elmúlt évtizedekben viszont elkezdte visszafoglalni a falut az erdő. 
 
Szalafő kétségkívül Vas megye egyik gyöngyszeme, hiszen már 1997-ben, az akkori Utazás kiállításon is ők képviselték a megyét, fő turisztikai attrakcióként mutatkoztak be. A falu polgármestere leszögezi: szeretnénk még jobban kiaknázni a falu természeti, kulturális adottságait. Az elmúlt években több mintapályázatot nyertek meg. Így készülhetett el három tanösvény, melyet sétálva, kerékpárral, sőt, ha éppen nincs túl sok ideje, akkor autóval is bejárhat az idegen. Ha már pályázatokról esik szó, ne feledjük a legutóbbi, sikeres tendert: a nemzeti parkkal együtt  80 millió forintot nyertek  a pityerszeri műemlékegyüttes megóvására. Első hallásra nagy a fenti összeg, ám a kétszázéves házak faszerkezetinek kezelése, megóvása nem kevés pénzbe kerül, zsúpfedelekről nem is szólva, melyek ára négyszerese a hagyományos tetőknek.

Elegendő hely híján a fenséges tájról, és a látnivalókról tovább nem tudunk mesélni, de azt feltétlenül említsük meg, hogy aki legelésző gulyát szeretne errefelé látni, az sem csalatkozik, mivel a nemzeti park magyar tarkái mellett egy soproni vállalkozó régóta foglalkozik szürkemarhák tartásával: ridegen, ahogyan azt eleink is tették.
 
Végezetül maradt a kérdés: mivel a  turisztikai igazán dinamikus gazdasági ágazat a falu életében, merrefelé kellene a fejlődési irányt meghatározni?

Lugosi Arnold szerint a faluban szállásadással foglalkozó tizenöt(!) családnak ezen folyamatosan gondolkodnia kell.  Melegkonyha évtizedeken át nem volt a faluban, augusztus végén ezt a hiányt is pótolja az egyik vállalkozó.

- Úgy vélem, a gasztronómia az irány, amit erősíteni kell. Nagy az igény a helyben készült, helyi ételekre: dödölle, gombás ételek, rétesek. A falusi turizmus ezen ágának fejlődését az önkormányzat szervezetten, valamilyen program kidolgozásával szeretné segíteni.

Nagyot kószálni

Szabó Krisztina hét éve pihen családjával Szalafőn. Pest megyében él, párjával együtt multinacionális cégnél dolgoznak, nekik megváltás az egész évi stressz után a nyaralás. 

- Az érintetlen táj,a nyugalom és a vendéglátók szeretete különleges harmóniával ajándékoz meg bennünket. Az egész évi őrületet itt igazán kipihenhetjük: nagyokat biciklizünk, kószálunk az erdőben, gombát szedünk és minden évben találkozunk valami újdonsággal. 

 Rovatunk támogatója a Herendi Porcelánmanufaktúra