Milyen borok illenek az ünnepi menühöz?

A korábbi gyakorlat szerint aki egy bortermő vidéken élt, az rendszerint a helyi ételekhez a helyi borokat fogyasztotta. Napjainkban azonban már más a helyzet, egyre inkább uniformizálódik az étkezés, ezzel együtt az ehhez elfogyasztott borok kiválasztása is. Régi szabály, hogy a fehérbort halhoz és fehér húsokhoz, vörösbort pedig vörös húsokhoz és vadakhoz fogyasztottak az emberek. A könnyű bor mindig megelőzi a testesebbet, a fehér a vöröset, a száraz az édeset.  Így jutunk el a könnyű előételeken, leveseken, főételeken át gyakorlatilag a desszertig. Ezek az előírások azonban napjainkban már nem tekinthetők kizárólagosnak, hiszen a fehér borok között is található immáron nagy alkoholtartalmú, csakúgy a vörösök között is könnyed, gyümölcsös tétel. Ezért nem kell mereven ragaszkodni a régi szabályokhoz, az azonban fontos, hogy mielőtt az asztalra kerül az étel és az ital, kóstoljuk össze azokat.
 
Az adott  ételhez a bor kiválasztásánál fontos szempont színek harmóniája. Ezért, ha a az étel úgy diktálja, akár  halhoz is ihatunk egy könnyű vörösbort, vagy a főtt marha mellé egy tartalmas fehéret. 

Az egyszerű ételhez egyszerű bort célszerű társítani, igényeshez pedig igényes bort. Ha az ételben az édes íz dominál, a bor legyen picivel édesebb. Ha a savanyú, akkor karakteres savas bort tegyünk az asztalra.     

A fűszerek egy jelentős része ellehetetleníti a bor érvényesülését. Ezért ha bort is szeretnénk hozzá fogyasztani, óvatosan szabad csak fűszerezni. Könnyű a bor választása, ha azt az  étel elkészítéséhez  is használtunk bort. Főzésre is olyan bort használjunk, amit magunk is szívesen fogyasztunk.

S hogy ezek után mit ajánlanak a szakemberek a karácsonyi ételekhez.  Megoszlanak a vélemények arról, hogy a leveshez kell-e valamit inni. Azok, akik úgy vélekednek, hogy igen, a halászléhez könnyű vörösbort, kadarkát, zweigeltet, vagy éppen sillert ajánlanak. A rántott fogasfilé kiváló kísérője lehet például az ezerjó, a sült pulykához pedig remekül illik az olaszrizling. A töltött káposzta megfelelően harmonizál a juhfarkkal. A bejglire jól csúsznak a késő szüretelésű édes borok, csakúgy az aszú.

Megkérdeztünk egy vasi borászt is, a Ság hegyen tevékenykedő Dénes Tibort is, hogy a helyi borokból mit ajánl az ünnepi asztalokra.  

Véleménye szerint a tipikus fajták közül a Ság  hegyen, vagy a Somlón  termett  juhfarknak, az olaszrizlingnek, a chardonnaynak, valamint  a furmintnak is helye lehet az ünnepi asztalokon. Csakúgy az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvendő roséboroknak. Ez utóbbi előnye, hogy számos ételhez kiválóan társítható. Kékszőlőből készült, ezért közel áll a vörösborokhoz, a feldolgozás technológiáját tekintve viszont  fehérbornak tekinthető. A Ság hegyi rosé sajátossága, hogy inkább fűszeres, fehérboros jellegű, amelyben erőteljesen jelen van a sósság, a mineralitás. A chardonnay is nagyon szépen átveszi a termőterület karakterét, ami hordós érleléssel jól ki is jön belőle. Kiérezhető, hogy egy Ság hegyi bor. Nagyon jól passzol a gombás, tojásos, valamint tejszínes mártással készült finomságokhoz.

A furmint pedig űszeres aromái miatt kiválóan társítható káposztás ételek mellé, így töltött káposztához is bátran használható.  A borász egyik kedvence a saját készítésű fehér cuvée bora. Ez 50 százalékban tartalmaz olaszrizlinget, a többi összetevő ezerfürtű, Irsai Olivér, valamint cserszegi fűszeres. 

Némi maradékcukor tartalma ellenére ezt használja halételek készítéséhez, pedig az általános tapasztalat szerint a halak nem szeretik az ilyen borokat. Ez egy olyan kivétel, amely erősíti a szabályt. Az újborok között az egyik kedvence a szürkebarát, amely  kiváló kísérője lehet a hidegtálaknak, sós, füstölt  húsoknak kolbászoknak. Néhány Ság hegyi pincében készülnek már desszertek mellé való késő szüretelésű édes borok is, s ezekkel gyakorlatilag a teljes menüsorhoz tudnak italt kínálni, mondja Dénes Tibor.