Pszichológusnak áll a válogatott szombathelyi kosaras

A mai világban egyetlen állandó dolog van, s az a változás - mondja Pankár Tibor, s ezekre a változásokra folyamatosan reagálnunk kell. - Most éppen a változás kellős közepén tartok, mozgalmasan teltek az elmúlt hónapok. Egy őrségi faluból származom, Szőcén születtem, majd az általános iskolás éveimet Körmenden töltöttem. Szombathelyen jártam középiskolába, a Nagy Lajos Gimnáziumba, s itt kezdődött el a kosaras pályafutásom is. Két év alatt olyan szinte jutottam a kosárlabdában, hogy el kellett gondolkodnom azon, a jövőben a sportot vagy a tanulást választom. Fiatalon a sport mellett döntöttem volna, ám a szüleim ezt nem engedték.

- Ragaszkodtak ahhoz, hogy a gimnázium befejezése után főiskolára járjak. Budapestre vettek fel a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára nappali tagozatra, ahonnan a kosárlabda miatt átjelentkeztem levelező tagozatra Zalaegerszegre. A klub a sportkarrierem során végig támogatta a tanulási szándékaimat, a vezetőknek nagyon sok köszönettel tartozom azért, hogy el tudtam végezni az éppen aktuális képzéseket. 

Pankár Tibor Budapesten közgazdász diplomát szerzett, s ezt kiegészítette egy jogi szakoklevéllel is. A tanulást azonban nem hagyta abba, pár hete pszichológiából diplomázott. 

- Tizenkilenc évig kosaraztam - folytatja Tibor, a válogatottságig jutottam.  - Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem arról, hogyan működik egy egyesület, egy klub. Számtalanszor szemtanúja voltam annak, hogy a problémás helyzeteket hogyan próbálják megoldani úgy, hogy például egy hétvégi meccsen már ismét meglegyen az összhang a csapattagok között. Mindenképpen folytatni akartam a tanulást, s két választási lehetőségem volt. Vagy közgazdászként specializálódok egy területre, vagy valami teljesen újba vágok bele. Ez utóbbi mellett döntöttem, mivel szerintem a mai világban nem az a lényeg, hogy egy területen legyünk jártasak, hanem az, hogy minél nagyobb rálátásunk legyen a világra.

Tibor szerint a pszichológiában vannak még kiaknázatlan területek Magyarországon. Sokan inkább egyedül próbálják megoldani gondjaikat ahelyett, hogy szakember segítségét kérnék. Egyelőre gyerekcipőben jár a pszichológia elfogadása. 

- A sportban is vannak lemaradások ezen a területen - emeli ki Pankár Tibor. - Pedig Európa nyugatibb részein, Amerikában, sőt Kínában is elfogadott, hogy sportpszichológusok segítik a sportolókat. Hazánkban az edzők egy része még nem gondolja úgy, hogy ezen a területen is szükség lehet szakemberek segítségére. Ezen a hozzáálláson szeretnék változtatni. Elsődlegesen sportpszichológiával szeretnék foglalkozni. Ám nem biztos, hogy leragadok ennél a területnél, mivel kacérkodok a gondolattal, hogy a sportszervezetek működésébe is jobban beleásom magam. Érdekel az is, hogy mit lehet kihozni egy szervezet működéséből.

Pankár Tibor úgy fogalmaz,  most alakítja jövőjét, munkát keres. Lehet, hogy egy ideig pihenéssel tölti a napjait, s szüleit is sűrűbben szeretné látni.

- Az államvizsga lefoglalt, így ritkán jutottam el a szüleimhez - teszi hozzá. - Falun élnek, ott mindig sok a tennivaló, remélem, tudok nekik segíteni a nyáron. Nagyon kitartó emberek, minden akadályt leküzdöttek az életben, hogy elérjék a kitűzött célt. Ezt a mentalitást biztosan tőlük örököltem. Hálás vagyok nekik azért, hogy felneveltek, s  próbáltak a helyes út felé terelni.

SPONTÁN NYARALÁSRA VÁGYIK

Pankár Tibor elárulja még, nagy tervei nincsenek a nyáron. Mivel az elmúlt heteit tanulással töltötte, most pihenni is szeretne pár napot. Nagy kiadásokat nem tervez, viszont a Balatonhoz biztosan ellátogat pár napra. Régi nagy álma, hogy egyszer, mindenféle tervezés nélkül beüljön az autóba, s elmenjen a tengerhez. Úgy tűnik, talán idén végre ez is megvalósulhat.