Gyalogtúra: ezerszínű természet, élmények sokasága a szőcei lápréten - fotók

A nyirkos, de nem sáros kavicsos út csikorog a talpak alatt. Volt némi eső is éjszaka és az idei év eddig még nem aszályos. De mi történik itt a láppal, amikor igen? – érkezik máris az első kérdés Sándor András ökoturisztikai munkatárs felé, aki a kis túrát vezeti. Megtudjuk, hogy aggodalomra nincs ok: ez nem egy, hanem több láp, és mindig biztosított a vízellátása: közel száz föld alatti forrás táplálja. Ez egyben a veszélye is, hiszen nem tudható: hol is vannak ezek? Akadnak kisebbek is, de akár 180 centis is, ami elnyelt már egy tehenet is. Ezek a források időszakosak, tehát a csapadékmennyiség befolyásolja őket.

A szőcei láprét három nagy egységre osztható: egy kaszáló, egy időszakosan és egy állandóan víz-borította terület. Mikroklímája és talajviszonyai egészen egyediek: talaja savanyú, aminek köszönhetően növényvilága is különleges. Megtudjuk, hogy itt az emberi beavatkozás hasznos volt: a folyamatosan növekvő égert kitermelték, így alakult ki ez a rét. Hosszában felparcellázták, folyamatosan kaszálják (évente egyszer vagy kétszer) és részben legeltetik is. Vannak nyári szénagyűjtő táborok is itt, a szombathelyi Kerekerdő Alapítvány szervezésében, a gyerekek nagy örömére.

Búvósávokat láthatunk: a füvet ugyanis nem egységesen, egyben kaszálják le, hanem sávokban. Így az állatok mindig találnak rejtekhelyet, és ez előnyös a növények számára is (porzás, virágzás). A traktor és a kaszája elejére egy riasztó láncot szerelnek fel, ami megzavarja, menekülésre készteti azokat a földi madarakat, amik egyébként védik tojásaikat, ott maradnának és elpusztítaná őket a gép. Felrebbenésükkor látható – és így kikerülhető – lesz a fészek is, azaz megmenekülnek. Nem körkörösen, a megszokott csigavonalban, hanem oldalról dolgozik a kaszálást végző: ez is hagy menekülési lehetőséget.

Mi a különbség a láp és a mocsár között? Alapvetően a vízborítottság. A mocsár oxigénben gazdag, tápanyagban gazdag – a láp nővényei viszont befulladnak, tőzegtalaj képződik, ami réteges, mint a palacsinta. Itt Szőcén tőzegbányászat nem volt, csak kihordták egy részét: állatok alá alomanyagnak, nedvszívónak.

A pallók mellett balról-jobbról változatos, színes növényvilág ejt ámulatba. A növények szára sok helyen vízből bújik elő: vezetőnk gumicsizmája így már egészen érthető. Főleg, amikor el is hagyja időnként a biztonságos palló-sétányt, és így mutogatja meg a különlegességeket. Többféle boglárka, kék nefelejcs, réti legyezőfű bukkan elő, van kígyógyökerű keserűfű, de látunk széleslevelű ujjas kosbort is. Több helyen ott az éger is: ez kaszáláskor fog eltűnni, hiszen még zsenge állapotú. Helyenként merőlegesen járatok, járások metszik az utat: ezeket itt váltónak nevezik. Itt mennek át a nagyvadak (szarvasok, őzek, néha vaddisznó is) egyik erdőből a másikba.

Vajon teljes a felsorolás, a behatások leírása? Dehogyis! Egyrészt évszakonként, sőt, szinte hetente változik a természet „kínálata”, másrészt rengeteg érdekességet bemutat az említett Lápok Háza kiállítása, galériája is. De ezeken túl a legfontosabb: a helyszíni, személyes megtapasztalás. A növények illatát, a sokféle virág igazi színét, a madárdalt és rovarok zsongását semmi más nem adhatja vissza, mint az ott megélt élmény.