Fukusima tanulsága - egy mítosz szertefoszlott

A Fukusima Dai Icsi (Fukusima I) atomerőműben a földrengés és a szökőár nukleáris üzemzavarok sorozatát indította el. A reaktorokból nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a környezetbe, több kilométeres sáv súlyos szennyezését okozva. A katasztrófát a nemzetközi nukleáris hatóságok a legsúlyosabb, 7-es fokozatúnak minősítették. Ez megegyezett az 1986-os csernobili katasztrófa minősítésével, annak ellenére, hogy a szennyezés mértéke jóval csekélyebb volt, a levegőbe került sugárzó anyag mennyisége a csernobili szennyeződés mintegy egyötödét tette ki. A mérések szerint ugyanakkor 168-szor annyi radioaktív cézium került a levegőbe, mint a Hirosima, illetve Nagaszaki elleni, 1945 augusztusi atomtámadások nyomán. Hirosimában az amerikai atombomba 140 ezer, Nagaszakiban csaknem 80 ezer halálos áldozatot követelt, Fukusimának nem voltak azonnali halálos áldozatai, a következmények azonban akár minden korábbinál súlyosabbak lehettek volna.
   
A japán hatóságok az atombaleset nyomán 20 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki az erőmű körül. A radioaktív szennyezettség, a sugárveszély miatt több mint 100 ezren kényszerültek otthonaik elhagyására. Túlnyomó többségük még mindig átmeneti szállásokon vagy előre gyártott elemekből épült házakban él, és bizonytalan, hogy valaha is hazatérhetnek-e. Az emberek elkeseredettek, magyarázatot követelnek, de mindenekelőtt felvilágosítást a sugárszennyezettség mértékéről. Szakértők szerint az erőmű környezetének megtisztítása a sugárszennyezettség miatt évtizedeket vehet igénybe.
   
Japánban a politikusok, a kutatók még mindig vitáznak arról, hogy az atomkatasztrófa mit hagyott örökül. Arról, hogy a történteknek milyen hatása lesz az emberi életre, az állatvilágra, a földek megművelésére, az élelmiszer-, a gyümölcs és zöldségtermelésre, általánosságban a gazdaságra, a többi között az idegenforgalomra az atomerőmű környezetében, sőt az egész országban.
   
Immár egyértelmű, hogy a katasztrófa nem írható csakis a földrengés, illetve a szökőár rovására. Felelősség terheli az atomerőművet működtető tokiói vállalatot, a Tepcót a biztonsági berendezések nem megfelelő működéséért, a vezetés által elkövetett hibákért,  de a hatóságokat, illetve a médiát is a következmények elhallgatásáért, a hiányos tájékoztatásért, a koordinálatlan, zűrzavaros válságkezelésért.
   
Noda Josihiko miniszterelnök szerint az országnak le kell vonni a tanulságokat a történtekből. A kormányfő mindenekelőtt az atomenergia, illetve az atomerőművek jövőbeni alkalmazására utalt, és külön említette a válságkezelést. Vádolta a Tepco vezetőit, de elismerte, hogy a kormány, a tudományos élet is hibázott. Mindenekelőtt azért, mert túlzottan hitt az erőművek biztonságában. Az érvényben lévő törvényi rendelkezések szerint az ország több mint ötven atomerőműve 2040-ig működhet. Az időközben végzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy az erőművek túlnyomó többségében nem kielégítőek a biztonsági intézkedések. Az 54 japán erőműből jelenleg alig néhány üzemel. A miniszterelnök szerint Japánnak közép-, illetve hosszú távon olyan társadalomra van szükség, amely nem az atomenergiától függ.
   
Az atomerőmű-ellenes mozgalmak nem csak a szigetországban, hanem a világ számos országában felerősödtek  Fukusima után, és mindenütt kiéleződött a vita az erőművek biztonságáról. Mindenekelőtt Németországban, ahol a japán atomkatasztrófa az ország energiapolitikájában gyökeres fordulatot eredményezett. Angela Merkel kormánya - amely néhány hónappal korábban még az erőművek működésének meghosszabbítása mellett tette le a garast - nem sokkal a japán atomkatasztrófa után úgy határozott, hogy az ország legkésőbb 2022 végéig lemond az atomenergia alkalmazásáról és bezárja az ország erőműveit.
   
De igyekezett levonni a tanulságokat az egész Európai Unió is. Az Európai Bizottság úgynevezett stresszteszteket határozott el, előírva az atomerőművek biztonsági ellenőrzését. Az erőművekkel rendelkező 14 uniós tagország - köztük Magyarország - beleegyezett abba, hogy az atomreaktorokat "terhelési próbának" vetik alá. Az unió tagállamaiban összesen 143 erőmű működik, a legtöbb Franciaországban. A nemzeti, valamint uniós szakértők mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy az erőművek mennyire ellenállóképesek a különböző természeti katasztrófákkal szemben, legyen szó földrengésről, rendkívüli hidegről vagy viharokról. Továbbá, hogy  képesek-e ellenállni esetleges terrortámadásnak, tűzvésznek vagy repülőgép-katasztrófának. Annak ugyanakkor tudatában vannak, hogy "élesben" kiszámíthatatlan lehet a helyzet. Az ellenőrzés mindeddig szigorúan nemzeti hatáskör volt, mostantól multilaterálissá válik. És ezáltal - remélhetőleg - megbízhatóbbá is.
   
A japán katasztrófa felhívta a figyelmet arra, hogy az atomenergia a legkevésbé biztonságos az energiaforrások közül. Ennek ellenére ma még nem – és csak fokozatosan - helyettesíthető. De törekedni kell arra, hogy ez minél gyorsabban megtörténjen, és  mindenütt bekövetkezzen a biztonságos, elsősorban a megújuló energiára épülő „forradalom”.
   
Egy mítosz egyszer és mindenkorra szertefoszlott - ez Fukusima legfőbb tanulsága.

Pietsch Lajos