Bűvöletben: több tucat kígyó a rábasömjéni házban

 Bevallom: félve léptem be a rábasömjéni házba. A jó házigazdaként a kapuban fogadó Kápolnási Tamástól halkan meg is kérdeztem: ugye terráriumban vannak a kígyók?
 Hát persze mondta ő, és már tessékelt is be a kígyószobába. Persze én már útközben, a konyhában elakadtam. Az asztalon sorakozó ételdobozokban ugyanis épp ebédeltek a kiskígyók: apró rózsaszín kisegereket fogyasztottak.


Kápolnási Tamás kedvenceivel


- Minden elismerésem a feleségéé - mondtam a ház urának, hiszen nem sok asszony tűrné el a konyhaasztalon a kígyókat, még a legkisebbeket sem. A szobába lépve aztán újabb kérdés csúszott ki a számon.

- Ugye itt nem alszik senki? böktem a kígyókkal teli terráriumok között lévő kanapéra.

- De igen. Van, hogy én, és előfordul, hogy a feleségem - válaszolta Tamás.

Ezek után szemeztem Gülükével, a gabonasiklóval, majd egy fekete patkánysiklóval, végül egy láncos királysiklóval is megbarátkoztam, egyelőre csak tisztes távolságból.
Aztán letelepedtünk a fotelba, megismertem Zsuzsát, a férje hobbiját remekül toleráló asszonyt, és hallgattam Tamást. A férfit, aki nem tagadja: órákon keresztül tudna mesélni kedvenceiről.



Kicsi, kedves...



A kígyók már gyermekkorában rabul ejtették, pontosabban fordítva történt:  nyolc  éves lehetett, amikor  sorra hordta haza a siklókat. Biztos, ami biztos: az ágyneműtartóba rejtette őket. Aztán egyszer elfelejtett beágyazni, de erre csak édesanyja sikoltozása után döbbent rá... Hát, így kezdődött a különös hobbi, ami mára szinte teljes egészében kitölti a mindennapjait. Több tucat kígyója van, a gyűjtemény egy része  köztük a 3,5 méteres sárga anakonda  Pest megyei otthonában van.

- Nyugodt vagyok felőle, ha ott hagyok neki két háromkilós nyulat, hónapokig elvan - mondja, majd elmeséli, hogy a rábasömjéni házban lévő állatok két-három hetente beérik ötvennégy egérrel.

Aztán sok mindent megtudok még  ezekről az első látásra félelmetesnek tűnő állatokról. Például azt, hogy minden sikló kígyó, de nem minden kígyó sikló. Azt pedig már  minden bátorságomat összeszedve  a mutatóujjammal tapintom ki, hogy mitől kígyó a kígyó. Ha hiszik, ha nem: az elcsökevényesedett hátsó lábak a fő ismérvei. 

Ezek után már a simogatástól sem riadok vissza, igaz, a nyakamba nem venném egyiket sem. A tapintásuk finom,  a  több mint hetven, visszafelé álló, borotvaéles foggal viszont csak elméletben ismerkedek.



Fotók: Horváth Csaba


Tamás gyakran  mutatja be kedvenceit óvódákban, iskolákban, ahol mindig nagy sikere van a különleges állatoknak. Legutóbb a szombathelyi börtön elítéltjeit bűvölte el kedvenceivel.
És bár a kígyók  Kápolnási Tamás szíve csücskei, azt is elmondja róluk, hogy ők a világ legbutább állatai. Hiába eteti és gondozza őket, nem ismerik meg, és ha úgy adódna,  meg is támadnák.

Búcsúzáskor úgy döntök, Tamás előadása után még egyszer végigsétálok a terráriumok előtt. Kezdek rájönni, hogy igaza van:  tényleg szerethetők. Tisztes távolságból, üvegfal mögül egészen biztosan....

 

Kápolnási Tamás a Sárvári Környezetvédő Egyesületnél hüllővédelemmel foglalkozik. Így a rágcsálók pusztításában élen járó  siklók hasznára is felhívja az emberek figyelmét. Most különösen aktuális  téma, hiszen  kezdődik a vermelési időszak, amikor a kígyók nyugodt, párás helyet keresnek maguknak télire. Pincében, vízóraaknában is felbukkanhatnak. Tamás azt kéri, ne bántsuk őket. Ha valaki kígyót talál, ne pusztítsa el. Inkább hívja fel telefonon,  és ő majd  befogja az állatot.