Keresztes Ildikó és Auth Csilla is énekelt Cserháti Zsuzsa emlékére

Péntek kora délután már látszott, fölösleges volt esőnapot kitűzni az esti Cserháti Zsuzsa emlékkoncertre: meleg, állott volt a levegő a városban még hét óra tájban is. A Rába-parti város ilyenkor nyáron a Balaton-partot idézi, annyi a turista, a nyaraló, akik esténként kiéhezettek a kulturális és szórakoztató programokra. A péntek esti koncertre a korán érkezőknek ráhangolódásra is volt lehetőségük: a Fő téren a helyi fúvósok zenéltek. Visszafogott, érzékeny, intelligens zenéjük közben többször is bemondták, hogy egy óra múlva a várudvaron is koncert lesz. A várudvar nyolc órára szinte teljesen megtelt, ez több mint nyolcszáz fizető nézőt jelent. A hat éve elhunyt tehetséges táncdalénekes, Cserháti Zsuzsa dalaiból állítottak össze műsort az ország vezető énekesnői (Tóth Vera, Keresztes Ildikó, Siménfalvy Ágota, Auth Csilla) és a magyar Tom Jones, Majsai Gábor. A kétrészes programban sorra vették Cserháti legismertebb dalait az Édes kisfiamtól a Hamu és gyémánton keresztül a Száguldás, Porsche száguldásig.

A színvonalra nem lehetett panasz, valamennyien profik, hamis hang nem volt. A dalokat kellő empátiával adták elő: nem szenvedett csorbát a tragikus sorsú énekesnő emléke. Két dolog azonban hamar kitűnt: egyikük énektudása sem érhet Cserhátié nyomába - különösen fiatalkori teljesítményét hallgatva - a másik, hogy a pénteki mezőnyből magasan kiemelkedett Tóth Vera éneke. Kétségtelen, sokat fejlődött az utóbbi években, de sajnos megjelent éneklési módjában a modorosság, gyakori a felesleges hajlítgatás, az idők során csiszoltabbá vált technika gyakran önálló életre kelt hangjában - ami viszont a valóban egyéni előadásmód és a természetesség rovására ment.

Kicsit csalódás volt Majsai Gábor: ezúttal félgőzzel énekelt - nem ezt szoktuk meg tőle -, az viszont pozitívum, hogy volt egy férfi is a sok lány között.

Mindenképp ki kell emelni a kísérő zenekar kitűnő teljesítményét - sajnos a négy zenészt nem ismerhette meg a közönség, mert a plakáton nem szerepelt a nevük, sem az együttes neve (ha egyáltalán van), pedig jó lett volna tudni a négy névtelen hős (zongorista, dobos, basszgitáros, szólógitáros) kilétét, akik professzionális kíséretet tettek az énekesek alá. Ez annál inkább is jelentős teljesítmény, hiszen a dalok nagy részét nagyzenekarral vették fel annak idején, és így maradtak a fülünkben - mégsem volt hiányérzetünk a kísérettel kapcsolatban. A szünet után néhány, nem Cserháti Zsuzsához köthető dal is elhangzott (Yestarday, New York, New York, Georgia) - így annál érdekesebb volt a visszatérés a hagyatékhoz. Fináléként még egyszer a Különös szilveszter, az összes énekessel. Valamikor szilveszter nem telhetett el e nélkül a szám nélkül. Talán eszünkbe jut ismét december vége felé.