Orosz Róberték a gyerekekkel közösen díszítik a fenyőfát

- Mikor veszünk karácsonyfát? - kérdezi türelmetlen izgalommal a hangjában az öt és fél éves Marci, amikor meghallja, hogy szüleivel az ünnep előtti készülődésről beszélgetünk. Orosz Róbert, a Weöres Sándor Színház színésze családjával az első karácsonyt tölti Szombathelyen.

Amióta igazi családdá lettek, náluk is a két fiú, Marci, valamint a két és fél éves Miksa körül forog a világ, különösen ilyenkor, decemberben. Miksa - kihasználva, hogy szüleivel beszélgetünk - épp egy csokimikulást emel el az ablakból, azt majszolja, a polcon pedig ott virít az adventi naptár, amelynek apró fiókjai minden napra tartogatnak valamilyen meglepetést. Igen, akár gumicukrot is, elvégre ilyenkor, decemberben az édességkvóta tekintetében is elnézőbbek a szülők.

Hamar kiderül, hogy a karácsonyi készülődés nagy része - mint a legtöbb családnál - Robiéknál is a feleségre, Lujzára hárul. Igaz, férje most szembesül a ténnyel, hogy rá is vár még egy feladat: az ünnep előtti utolsó nagybevásárlás. Ja, és még egy, a klasszikus férfiszerep: a karácsonyfa kiválasztása, hazaszállítása és a talpba történő befaragása.

Marci és Miksa azt szokták meg, hogy a fenyőfát együtt diszítik fel a szüleikkel, majd míg ők a szobában játszanak, a Jézuska meghozza az ajándékokat. A szentestéig azért még a két fiúnak is lesz dolga: édesanyjukkal díszeket készítenek a karácsonyfára, és  a nagy mézeskalács-sütés is hátravan.

Szentestén öten ülik körbe az asztalt: 23-án megérkezik Enyingről Robi édesanyja, aki velük tölti a karácsonyt. Lujza édesanyja Miskolc mellett ünnepel a családdal, de az év végén ő is vonatra ül. Annál is inkább, mert az év utolsó estéjén Orosz Róbert  színpadon lesz: a Weöres Sándor Színházban már lázasan próbálják a szilveszteri produkciót,  az 1966-67-es táncdalfesztivál Vas megyei revűzióját.

Az ünnepi menüt már kigondolta Lujza: úgy tervezi, hogy az idén egy igazi borsodi karácsonyi specialitást, savanyú káposztás-gombalevest, majd töltött pulykacombot és gesztenyetortát tesz az asztalra. Az elmaradhatatlan mákos és diós bejgli elkészítését Robi édesanyja vállalta, méghozzá örömmel. Közben lefő a kávé, amit csillag alakú, különleges cukorkákkal szervíroz Lujza.

- Porcukorból készítettem. Vaníliával ízesítettem, annyi vizet adtam hozzá,   hogy gyúrható legyen, majd kinyújtottam, kis csillagokat szaggattam belőle, és pár napig hagytam száradni - meséli a háziasszony, aki azt is elárulja, hogy karácsonykor saját készítésű finomságokkal  -például diódarabokkal bolondított mézzel - is meg szokta lepni ismerőseit.

És hogy mit kértek a Jézuskától a gyerekek? Pam-pamot, vágja rá azonnal Miksa, aki odavan a lovagfigurákért. Marci jó ideje Bakugán-lázban ég, így reméli, hogy a karácsonyfa alatt is talál majd egy-két műanyag golyóba rejtett, guruló harcost. Reméljük, a Jézuska fülébe is eljutottak a kívánságok...
 
Fürdet, mesél, elalszik

Bár Lujza is szőke volt kiskorában, mára bebizonyosodott, hogy Marci és Miksa édesapjuk szőkeségét örökölték. Ritka az olyan este, amikor a két fiú az apa ölében ülhet, hiszen olyankor Robi általában színpadon van. Ha mégsem, akkor viszont az ő reszortja a fürdetés, és az elmaradhatatlan elalvás előtti mesélésből is derekasan kiveszi a részét. A nagy kérdés csak az, hogy ki alszik el előbb...