Emberi sorsok könyvlapokon

Dr. Kovács Attila, Bencze Lajos, Göncz László és Kolosa Tanja kétnyelvű könyve a szlovéniai, valamint magyarországi közművelődési intézmények támogatásának köszönhetően látott napvilágot.

Az ’56-os magyarországi események miatti „embervándorlás” hátterére, az akkori jugoszláv-magyar viszonyrendszer kapcsolatába nyújt betekintést a Hova megyünk bajtársak? Világnak című kötet.

A szerzők diafilmes vetítéssel egybekötött előadáson mondták el saját élményeiket az ötvenhatos eseményekről, és hogy miként jártak utána a több mint fél évszázaddal ezelőtt történteknek.

Honnan ez a könyvcím?

A második szovjet intervenció kezdetekor, 1956. november 4-én, a magyar-jugoszláv határ mentén fekvő zajdai laktanya teljes híradós százada (családtagokkal egyetemben) tizenhét gépkocsiból álló szerelvénnyel átlépte Rédicsnél a határt. Amikor (a szlovén) Hosszúfaluba értek – a helyiek elmondása szerint – a katonák arra a kérdésre, hogy „hova megyünk, bajtársak?”, a következőt válaszolták: „világnak!”

Dr. Kovács Attila, a kötet szerkesztője elmondta: a szentgotthárdi járás és a Zala megyei Tornyiszentmiklós-Lenti környékén történt a legnagyobb „népességfogyás” a lakossági lélekszámhoz viszonyítva Magyarországon. A szentgotthárdi járásból 1956 novemberében egy napon (!) 1300-an menekültek a szomszédos államba egy jobb élet reményében, a várható (és bekövetkezett) megtorlások elől. Páran ugyan visszatértek Magyarországra (többek között a nagykanizsai ávós tisztek és családtagjaik), de sokan választottak új hazát, amely a harmadik generációnak már tényleg hazája lett – nem feledve az ősi gyökereket. Ez a kötet emléket állít a menekülteknek, az őket befogadó, Szlovénia területén található intézményeknek és személyeknek. Emberi sorsok, tragédiák jelennek meg a kétnyelvű kötet lapjain. Megsárgult fotókon látható, ahogy a szlovének segítik a magyar menekülteket. Aki kezébe veszi, forgatja ezt a könyvet, olyan ismeretanyag birtokába jut, amelyet nem tanítanak az iskolákban.

Horváth R. László