Nem indul eljárás a Marussia ellen

Fotó: facebook.com/ Maria de Villota

De Villota egy duxfordi teszt alkalmával szenvedett súlyos balesetet, amelynek következtében elvesztette a jobb szemét; egy évvel később pedig 33 éves korában elhunyt. Az Egészségügyi és Biztonságvédelmi Bizottság (a brit szerv, amely a vizsgálatot folytatta) már értesítette a családot és a Marussiát a döntéséről; a csapat még nem kommentálta az eseményeket.

De Villota, akinek az apja, Emilio az 1980-as években F1-es versenyző volt, 2012 júliusában – négy hónappal azután, hogy tesztpilótai pozícióját bejelentették –  sérült meg, amikor az általa tesztelt Marussia MR-01 összeütközött egy segédkamionnal. A teszt alatt 320 km/h-t is meghaladó tempóval hajtott, ám a baleset idején jelentősen lassabban haladt.

A szemének elvesztése ellenére 2013 elején ismét autóba ülhetett, azonban ez év októberében az „elszenvedett neurológiai sérülések miatt” elhunyt. Nem sokkal a baleset után a Marussia kijelentette, egy belső kivizsgálás során arra az eredményre jutottak, hogy „az autó nem tehető felelőssé a balesetben”.

„A vizsgálat lezajlott. Semmilyen eljárást nem indítunk” – nyilatkozta az Egészségügyi és Biztonságvédelmi Bizottság egyik szóvivője. „Mind a Manor Grand Prix Racing, mind az elhunyt családja megkapta az értesítést a döntésről. Minden lehetséges szemszögből kivizsgáltuk az esetet.”

A szóvivőt megkérdezték, vajon a pilóta mulasztása volt-e a baleset kiváltó oka, azonban azt a választ kapták, hogy „ezt nem lenne megfelelő elárulni”. Annyit viszont hozzátett, hogy „mint minden más balesetnél, itt is többtényezős okról kell beszélnünk”.

Chris Mann, a BBC Radio egyik bemondója így emlékezik meg a tesztbalesetről:

„Úgy volt, hogy a teszt után én készítek interjút Mariával. A szerelőivel együtt ácsorogtam, amikor visszajött a körözés után. Lelassított, hogy be tudjon menni a boxba, azonban az utolsó pillanatban hirtelen megint felgyorsított; a baleset után pedig a közeli Addenbrooke kórházba vitték. Amikor eltalálta a kamion hátulját, az már 50 km/h körüli tempóval haladt. Láttam, hogy az ütközés pontosan a sisakot érte, így azonnal elfogott a félelem. Majdnem egy órába tellett a mentősöknek, hogy biztonságban ki tudják emelni az autóból. Szörnyű pillanat volt. Olyan emberek álltak körülöttem, akik nagyon jól ismerték Mariát: család, barátok, mérnökök és a menedzsere.”