Hartstein ismét megmondta a frankót a F1-ről

Fotó: Mercedes AMG Petronas

Az egykori F1-es orvos, Gary Hartstein számos kritikával illette már az F1-et Twitteren is és saját blogján is. Ez történt most is. Íme blogbejegyzése, a teljesség igénye nélkül. (A teljes, angol nyelvű bejegyzésért klikkelj ide.)

Számomra ez 2008-ban kezdődött, a lefokozásommal és leváltásommal egy olyan személy által, aki soha nem törődött semmilyen baleset áldozatával sem, és csak két-három versenyen vett részt... nézőként. Akkor azt mondta nekem az FIA Orvosi Bizottságának elnöke, hogy "továbbra is szükségünk van a tudásodra és tapasztalatodra. Te vagy a mi életbiztosításunk." Nem is lehetne világosabb, ugye? Pár évet várnunk kellett ennek következményeit lássuk, és elég súlyos ára volt. Egy súlyosan sérült versenyző, aki már alig élt, háromnegyed órát töltött az utakon míg a mentővel eljuttatta oda, ahol megfelelő ellátást kaphatott. Ettől még mindig felfordul a gyomrom.

Hamarosan meg fog jelenni egy nemzetközi szaklapban egy tudományos írás, mely lerántja a leplet a jelenlegi "kiszabadítás" rendszeréről (a balesetet szenvedett versenyzők autóból való kiszabadítása - a szerk.), ami semmit nem változott az elmúlt 20 évben, annak ellenére, hogy óriási előrelépések történtek ezen a területen. A tudás és tapasztalat hiánya az orvosi irányításban annyita kirívó, hogy számos az F1-es szezonban tevékenykedő orvos aggódva tartja be a jelenlegi FIA protokollt, és orvos-jogi következményekkel járó cselekedeteket kockáztatnak meg, mivel nincsenek meg a feltételek a megfelelő ellátáshoz. Egy olyan sportban, ami minden tekintetben az élvonalban akarja mutatni magát.

Én már panaszkodtam ezért korábban és hű maradtam a sporthoz. De ez még nem minden.

Hartstein kitért a felfrissített időmérő-formátum bukására is.

Gondoljunk csak vissza . évekkel ezelőtt az volt a probléma, hogy üres a pálya, ha az időjárási körülmények miatt nem tartották előnyösnek a vezetést. Igazi F1-es gondolkodás. A komplikációkat választották az egyszerűség helyett. Ahelyett, hogy szabályba foglalták volna, hogy büntetést kapjanak azok a csapatok, akik nem mennek ki a pályára. Az üres pálya a kvalifikációk végén, aligha a legizgalmasabb momentum. Nem tudom ki nyer ezzel, de azt biztosan tudom, hogy ki veszít.

Mi a helyzet a biztonsági autós procedúrával? Sosem értettem, miért kell az autónak (Safety Car) kint maradnia két-három extra körre, hogy a lekörözött autók visszavehessék a körüket. Csak azt tudom, hogy ezek azok a körülmények, melyek a legveszélyesebbek, mikor az egész pályán sárga zászlóznak - kell újra idéznem a sárga zászlózás alatt érvényes szabályokat? - mégis egyes srácok tövig nyomják.

Mi van a rajtbüntetésekkel? Ezen viccelődtünk tavaly, de most komolyan? 100 helyes rajtbüntetések, egy olyan mezőnyben, ahol két kézen és lábon meg tudjuk számolni (a rajthelyeket)? Ki viccel kivel? Ki gúnyol kit? Nekem elegem van abból, hogy én vagyok kigúnyolva.

És az erőforrás-zsetonok? Briliáns és potenciálisan transzferelhető technológiai formulával az energia hasznosítására, mi létrehoztunk egy bizánci rendszert, egy béna próbálkozást a költségek kontrollálására. Bonyolult, pedig egyszerű is lehetne.

Mi nem vagyunk bonyolultak, mi rajongók vagyunk. Mi csak jó versenyt akarunk. Látni akarjuk a képességeket, ügyességet és bátorságot, ahogy a versenyzők pozíciókért csatáznak.

Mind jól tudjuk évek óta, hogy a kifinomult aerodinamika eredményezi a hihetetlen kanyarsebességet, de megnehezíti az előzést. Minden okos és hozzáértő a kevesebb aerodinamikai, és több mechanikai tapadást ösztönzi. Nagy slick-ek és kis szárnyak, a többit meg had csinálják a versenyzők. Erre mit kaptunk? Több aerót a következő technikai szabályzásokban, és 4-5 másodperccel gyorsabb köridőket ígérnek. Érdekel közülünk bárkit is, hogy még gyorsabbak-e a körök? Gondoltam. A sport nem csak nem hallgat meg minket, hanem mint egy nyűgös gyereket, még orrba is nyom. Meddig kell még ezt elviselni?

Kell említenem a gumikat? És a nevetségesen bonyolult allokációs rendszert, a mesterséges kopást, hogy "még izgalmasabb legyen a verseny"?

A versenypályákat fojtogatják. Sok pénzt öntenek, túlontúl sok pénzt abba, hogy ők lehessenek a kiváltságosok, akik megrendeznek egy látvány tekintetében nevetséges versenyt. Aláírnak egy szerződést, melyben garantálva van a több millió dolláros veszteség, gyakran még a rendkívüli látogatottság ellenére is. Minden évben arra kényszerülnek, hogy kolduljanak, kalapoljanak alamizsnáért, hogy tovább működhessenek és fogadhassanak egy olyan sportágat, ahol milliárdokat keresnek és osztanak szét.

Most Monza van fenyegetve, hogy talán nem lesznek benne a 2017-es naptárban. Csak azok a helyek képesek megfelelni a jelenlegi szinteknek és a parazita árképzésnek, ahol az államot ellepik az olajból származó dollárok (ami amúgy nem fenntartható a jelenlegi piacon), vagy hihetetlenül korruptak. Vagy mindkettő. Bernie és todt (Jean Todt, nevét Hartstein tudatosan kisbetűvel írta - a szerk.) olyan jóban lettek Putinnal, hogy az már émelyítő látvány. Kik ennek a vesztesei? Igen, mi, rajongók. Elegem van ebből.

Bernie, az ember, akit szerettem és tiszteltem, látszólag elvesztette az irányítást. Vagy elvesztette a képességét, hogy befolyásolja a történéseket. Az ember, aki megalkotta a modern F1-et, nem talál jobb elfoglaltságot, mint a nyilvánosan verbális támadást indít. Emlékszik bárki a legutóbbi konstruktív ötletére, arra, mikor legutóbb azt mondtuk, "Hála Istennek, hogy ő itt van."? Biztosan nem.

Az üzleti modellje egy szörnyet kreált. Egy szörnyet, melynek a profit a hajtóereje... a rajongók kárára. Én nem kérdőjelezem meg a pénz szerepét a globális sportokban. Tenisz, golf, foci, stb mind milliárdos vállalkozások. DE ŐK KÖVETKEZETESEN JÁRNAK EL A RAJONGÓK ÉRDEKÉBEN, MERT EZ BIZTOSÍTJA AZT, HOGY TÖBB DOLLÁR FOLYJON BE. Az F1 nem. Nagyon nem.

Hát tessék. Kiszállok. Talán elég nekünk ha ugyanezt csinálják, míg rá nem jönnek, hogy mi az igazi hatalom. De nem áll szándékomban mozgalmat indítani. Nem tudok érzelmileg többet fektetni ebbe a sportba.

Továbbra is követni fogom az F1-es Twitter oldalakat. Továbbra is szeretni fogom Lewist és Jensont és Fernandót és Maxot és mindegyiküket. Továbbra is tisztelem és elismerem a képességeiket és bátorságukat. Továbbra is imádkozok azért, hogy biztonságban legyenek. De nem fogom nézni. Nem tudom. Nem, amíg nem változnak a dolgok.