Drámai helyzetgyakorlatok cégvezetőknek

Hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis a színház a gazdasági rovatba? Nos, könnyen és egyszerűen, nevezetesen egy izgalmasnak ígérkező projektnek köszönhetően. 

Nézzük csak: az ötlet az egyik ismert hazai üzleti tanácsadó cégtől származik. Ők abból a tapasztalatból indultak ki, hogy a sikeres csúcsvezetőknek általában árnyalt képük van a világról, s ennek köszönhetően egy-egy döntéshozatal előtt több aspektusból is képesek megközelíteni az adott szituációt. A dolog másik oldala, hogy a nyitottan gondolkodó gazdasági szakemberek számára kiapadhatatlan szellemi forrást kínálnak a konfliktushelyzetekre épülő drámák, amelyek értő feldolgozása így értelemszerűen hozzájárulhat a vezetői képességek fejlesztéséhez. 

Az eme gondolatok realizálását megcélzó képzési projekt előadásai  a fentiekből kiindulva  az üzleti döntéshozatal egy-egy fontos részletét vesézik ki egyfelől a drámairodalomban felhalmozódott tudás, másfelől pedig a modern üzleti gondolkodók legfrissebb eredményeire támaszkodva. Az üzleti rész előadóiként Baracskai László közgazdász, Mérő László matematikus, pszichológus és Velencei Jolán programozó matematikus, humánmenedzser jutnak szerephez, a színházi oldal pedig jelentős részben a Weöres Sándor Színház szellemi-művészeti potenciáljára támaszkodik. Az előadásokon a színészek közül többen is szerephez jutnak, az egyik legfontosabb feladat pedig Duró Győző dramaturgnak jutott, aki nem kevesebbet vállalt, mint hogy az enyhén szólva is bőséges felhozatalból kiválogatja a vezetők fejlődését leginkább szolgáló darabrészleteket. A kalapba bekerült húsz mű felsorolására itt és most természetesen nem vállalkozhatunk, annyit viszont mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a tragikus gőg (hübrisz) problemtikáját körüljáró budapesti bemutatkozó előadáson színre vitt, a III. Richárból és a Hamletből vett darabrészletek nagyon is ültek és ütöttek. 

Ehhez persze Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója is kellett, aki rendezőként egyrészt folyamatosan instruálta a színészeket, a nézőtéren ülőket pedig segítette a látottak értelmezésében, legyen szó a vezetői gőgről vagy éppen a rossz tanácsadók ármánykodásairól. A közönség pedig vette a lapot, mondhatni: a főpróba sikerült.



Jordán Tamás szerint most különösen fontos, hogy a  cégezetők a kellő szellemi muníció birtokában hozzák meg a döntéseiket Fotó: Benkő Sándor

- Most, a válság kellős közepén különösen fontos, hogy a vezetők a kellő szellemi muníció birtokában hozzák meg a döntéseiket. Ebben számos tudományág nyújt nekik segítséget, s a magunk eszközeivel mi is erre törekszünk  - engedett bepillantást úgymond a kulisszák mögé Jordán Tamás, hozzátéve: nem gondolja, hogy egy-egy darabrészlet konkrét megoldási javaslatokat kínálna, annál inkább tágíthatja viszont az illető vezető világképét, aki így jobb eséllyel hoz jó döntést. 

- Nagy öröm számomra, hogy a segítségünket kérik, én ugyanis azt vallom, hogy a színháznak szoros kapcsolatban kell lennie a közeggel, amelyben működik - fogalmazott Jordán Tamás, aki nem rejtette véka alá, hogy több elképzelése is van arról, hogy a Weöres Sándor Színház miként is tudna úgymond beágyazódni Szombathely gazdasági életébe. Az igazgató egyik terve, hogy a színház szervezésében a cégvezetők és vállalkozók rendszeres kerekasztalbeszélgetéseket folytathatnának a gazdasági élet aktualitásairól, a másik pedig... Nos, őszintén szólva, e sorok írója alaposan meglepődött, amikor megtudta, Jordán Tamás szívügyének tekinti, hogy a kétkezi munka visszakapja a becsületét. Az igazgató szerint a döntés előtt álló fiatalok és szüleik mostanság keveset tudnak a különböző szakmákról, s feltett szándéka, hogy valamilyen módon a színház is kivegye a részét a felvilágosításukból.

Ha pedig így lesz (miért ne?), borítékolható, hogy a Weörös Sándor Színház nem utoljára szerepelt a gazdasági rovatban.
 
Charles Handy, a kiemelkedő üzleti gondolkodó hittel vallja a tudomány, a művészet és a gazdaság közötti átjárhatóságot. Így fogalmaz: Tolsztojtól és Dosztojevszkijtől többet lehet tanulni a szervezetekhez tartozó emberek megpróbáltatásairól és örömeiről, mint bármely tankönyvből. A legtöbb tudományos áttörés, például a relativitáselmélet is abból származott, hogy az élet egyik területéről kölcsönvettek valamit, és metaforaként alkalmazták a másik területen.