Biznisz-e az otthoni jószág?

Németh Miklós amolyan vérbeli őstermelő, aki számára roppant fontos a hagyományok ápolása. Tenyészetkódját - vagyis azt az állami engedélyt, amely révén jószágokat tarthat - édesapjától örökölte, a gazdálkodásba 2003-ban fogott bele. Marhákkal kezdte, és most is ilyen jószágokat tart, csupán régebben tehenei is voltak, míg az utóbbi években „csupán” bikák népesítik be a gazdaságát.- Azért vágtam bele ebbe az üzletbe, mert pénzt láttam benne - jelenti ki határozottan Németh Miklós, majd elmosolyodik: a jelenleg négy bikát tartó őstermelőnek mégsem ez a fő megélhetési forrása, tehát mindezt munka mellett csinálja. Mint ahogy megtudtuk tőle, Kenyeriben és a környékén többen is látnak lehetőséget ebben a mai világban talán kicsit szokatlannak tűnő vállalkozásban, és tartanak valamilyen haszonállatot eladásra.De vajon jól döntöttek? Vannak benne buktatók? És ami a legfontosabb: mennyi az annyi? Tehát, fizetnek-e annyit a felvásárlók, hogy érdemes legyen gürcölni a jószágok mellett?

Kezdjük az alapoknál, vagyis, hogy mennyit kóstál egy borjú. - Én holstein-frízeket szoktam vásárolni, amelyek elsősorban tejhasznú marhák - tudjuk meg az őstermelőtől, aki hozzáfűzi, hogy ezeknek a haszonállatoknak még viszonylag kedvező az áruk. - A négyért fizettem egészen pontosan 141 700 forintot - mondja a gazda, aki a nemesszalóki TSZ-ből hozza a borjúkat, mert ott jókora, 8-10 mázsás tehenek is vannak. - Persze vehetnék magyar tarkát is, de azok sokkal drágábbak, belőlük egyetlen borjú belekerülhet akár 150 ezer forintba - hangsúlyozza az őstermelő, akinek az egyik ismerőse döntött az utóbbi fajta mellett.Aztán ott vannak a különböző engedélyek, amelyeket menten a vásárlás után el kell intézni: az állatorvos a négy borjúlevelet tízezer forint körüli áron adta a gazdának, ráadásul, mivel az ő bikáit külföldre viszik vásárlás után, ezért kell nekik váltani útlevelet is - és akkor a gazda a tbc elleni oltásról még nem is ejtett szót...Szintén nem kis költséget jelentenek a takarmányok és a kiegészítők. - Én szóját adok nekik, illetve mondanom sem kell, darálok kukoricát, búzát, árpát is - kezdi sorolni Németh Miklós. - Sőt, lucerna és só is jut nekik - fűzi hozzá. Itt azonban még közel sem ért véget a „felhozatal”.

Németh Miklós őstermelőként munka mellett foglalkozik a holstein-fríz bikákkal Fotó: Szendi Péter

Aki azt hiszi, hogy a marhák tartása csak etetgetésből meg ganajozgatásból áll, az bizony téved... Bár roppant robusztusak ezek az állatok, de bizony kényesek is tudnak lenni olykor. - Előfordulhat, hogy gyengélkedik a gyomruk, aztán felfújódnak, ezért az enyémek kapnak törkölyt is, ami megmozgatja a bendőjüket, így nem viseli meg őket annyira a száraz táp - ecseteli az őstermelő. - Rá-adásul, ha valamelyiknél látom, hogy felfújódik, adok neki egy orvosságból is - fűzi hozzá, majd megsimogatja az egyik állat fejét - a többiek eközben vígan játszadoznak odabent, biztosan az erősen akadozó tavaszt érzik. Az őstermelőnek most is van egy bikája, amelyik felfújódott, de az odafigyelésnek köszönhetően nem pusztult el, és még levágni sem kellett idő előtt - ez persze nem kis pluszmunkát jelentett: a férfi naponta kétszer is különválasztotta a panaszkodó állatot a társaitól.

Tehát, ha a gazda nem elég körültekintő, akkor könnyen idő előtt vágóhídra kerülhet a jószág. Németh Miklósnak eddig egyetlen marhája sem pusztult el vagy került idő előtt a henteshez, szóval tessék példát venni róla! A férfi megjegyezte, hogy az állatorvosok a megyében jól végzik a dolgukat, így ahhoz tényleg roppant mód gondatlannak kell lennie a tulajdonosnak, hogy a jószágnak komoly problémái legyenek, az elhullás pedig már tényleg az extrém kategóriába tartozik.

Ha a kiadásokról van szó, az őstermelő nagyon következetes, ami részben annak is betudható, hogy nemrégiben el kellett végeznie a három hónapos aranykalászos tanfolyamot, ahol gyakorlati leckék és kertészet mellett tanult még többek között vállalkozástant is. Bár a takarmányköltségeket már elkezdte összeírni, pontos összegeket még nem tud mondani. - 150 ezerbe biztos benne lesznek - saccolja némi töprengés után.

Térjünk át a nagy pillanatra, amikor az átvevő körülbelül másfél éves korában végigméri a jószágot és megtetszik neki az, amit lát, vagyis az állatok vágásérettre, több mint ötszáz kilogrammosra cseperedtek. Amikor kiderül, hogy mennyit adnak a marha kilójáért, akkor dől el, hogy megérte-e a sok erőfeszítés vagy sem... - Vevő van errefelé vagy öt is, de szinte mindig ugyanaz mondja ki a legmagasabb ajánlatot - jelenti ki a gazda, aki örül, ha idén 450- 480 forintot adnak a bikái kilójáért, ami a négy állat esetében egymillió forint körüli összeget jelent. Ez a külső szemlélődő számára nem tűnik kevésnek, de a gazdát nem hatja meg úgy igazán Boldogan emlékszik vissza a 2013-as évre: akkor 620 forintot kapott a jószág kilójáért, ami a sokévi átlagot figyelembe véve kiváltképp magas összeg. Bár az őstermelő - és sok más környékbeli gazda - bikáit magyarok veszik meg, Libanonba viszik ki, ugyanis az ottaniak muzulmánok lévén nem eszik meg a disznóhúst, így marha, esetleg birka kell nekik.

Németh Miklós és a hozzá hasonló módon ténykedő gazdák persze nincsenek egyedül. - A családom mellett a mezőgazdasággal foglalkozó cimboráim segítségére is számíthatok - meséli büszkén. - Itt a környéken, ahogy tudjuk, úgy segítjük a másikat, mi gazdák nagyon összetartóak vagyunk - mondja még. Emellett az állam segítségére is számíthatnak. Ilyen tekintetben Németh Miklósnak mázlija van. - 2005-ben, vagyis a kvótaévben eredetileg négy marhát akartam venni, de aztán ötöt hoztam, ami azért jó hír, mert a támogatást így végül 5,6 darab állat után állapították meg nekem, és most is a szerint kapom, pedig kevesebb jószágom van - ecseteli mosolyogva a gazda, aki tavaly 140 ezer forintot kapott az államtól. De a munkahelyén is tekintettel vannak arra, hogy a férfinak gazdaként is vannak kötelességei, ezért ha baj van, például állatorvost kell hívni, akkor elengedik őt haza. - Aki talpraesettebb, nem fél a hajnali keléstől és a mozgástól, illetve megértő főnökei vannak, az tudja ezt főállás mellett csinálni - hangsúlyozza a gazda.

Bár Németh Miklós a marhaállományát nem szeretné bővíteni egyelőre a piszkos anyagiak miatt, de nagy tervei vannak a jövőre nézve: vásárolni akar egy traktort, és annyira megszerette a szekerét hűségesen vontató lovát, hogy be kíván majd lépni a Magyar Hidegvérű Lótenyésztők Országos Egyesületébe. Ez utóbbi persze szintén nem egyszerű és olcsó foglalatosság