A friss Bessenyei György-díjas Parais Istvánt kérdeztük

1981-ben indult népművelőként a Művelődési és Sportházban, és most ugyanitt van az irodája, csak most ő az Agora Szombathelyi Kulturális központ igazgatója 2013-tól. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar–népművelés szakának elvégzése után a tágabb kultúra volt a mozgástere: az akkori sportház, majd a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat három megyére kiterjedő munkájában vett részt. A Sylvester János Nyomdában a Vas Népe korrektoraként a kulturális rovatot gondozta. Vezette a helyi főiskolai táncegyüttest, tánckarvezetője volt az Ungarescának, innen hívták el Dombóvárra a Kapos Táncegyütteshez, amelynek négy éven át volt a művészeti vezetője. E kis kitérő után visszatért Szombathelyre, és az Ungaresca táncosaként, tánckarvezetőjeként, utánpótlás csoportok vezetőjeként koreográfi ákat is készített, annak a nemzedéknek, amely akkor volt fi atal, és velük kerestek válaszokat az aktuális társadalmi kérdésekre.

– Ma is szívesen álmodok ezzel. A boldogsághormonjaimnak hiányzik a szakmának ez a része. Nagyon komoly szerelem volt a pályámon, 17 évig tartott, a Paragvári utcai iskolában vezetett Néptáncműhely és körülötte a komplex művészeti rendszer kidolgozása és működtetése, kiváló kollégákkal, képzési rendszerekkel. A Kreatív Tanárműhely az iskola minden tanulóját megmozgató, aktivizáló, az egész tanévet átszövő programokat vitt végig, évente készültek előadások. Ebben a tánc–dráma rész szakmai vezetője voltam – meséli Parais István felelevenítve pályafutása legszeretettebb részeit.

– A közösségi kultúra mindig megtalált, akkor is, amikor eltávolodtam tőle, azon kaptam magam, hogy megint azt csinálom, akár magánvállalkozásban, akár kamaraegyüttessel, akár a tanításban.

Parais István időközben néptáncpedagógus és kulturális projektciklus-menedzser végzettséget is szerzett. Emlékezetes projektjei voltak: A tánc világnapja Fő téri rendezvénysorozata, a Quadrille Európai Táncfesztivál, a felújított Fő tér és az Arena Savaria átadási ünnepsége – ezeknek mind-mind ötletgazdája és művészeti, szakmai vezetője volt, meghatározóan jó társakkal. Határon átnyúló, nemzetközi EU-programjai voltak a Várvidéki Históriák, a Muravidéki és Őrvidéki Mozdulatiskola és a Reneszánsz év, amelynek keretében bajvívókkal, táncosokkal, zenészekkel kis időre el is foglalták Németújvárt. Szerette a korai karneváli projekteket, sokáig szervezte, vezette a felvonulásokat, ő dolgozta ki a nyitórendezvényeket.

Szívszerelem volt az Erzsébet-táborokban végzett munka is 2012–2018 között. A tábor alapítói, módszertani, tartalmi kidolgozói között volt, művészeti vezetőként sokat dolgozott benne. Hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztattak a Balatonnál – Zánkán, Fonyódligeten, Balatonberényben –, ahova a családjuk erejéből nem jutottak volna el. De nem volt elég ez a fajta támogatás, szerettek volna egy kulturális fejlesztő programot is adni nekik ezekben a napokban. Népművészeket, zenészeket, irodalmárokat, kézműveseket hívtak foglalkozásokat tartani, egy hét alatt akár a semmiből építettek fel egy világot. 2013-ban kidolgozója és közreműködője volt a tehetséggondozásra specializálódott Erzsébet Talentum Program népművészeti szakágának.

– Minden közösségi munka titka az „átlelkesítés” és az „átlelkesítő”. A lelkesítés a lélek átadása, a kultúrában való hit, ez mozgatja az egészet. A lélek megsokszorozása a feladat, enélkül nincs közművelődés. A pályám minden szakaszának ez volt az alapja – halljuk tőle. – Ma a közművelődés megújításában ez ismét központi szerepet kap. Szerencsés helyzetben van Vas megye, hiszen a szakma nagy nevei közül Pócza Zoltán és Gergye Rezső is díjazott lett. Nagyszerű dolog, hogy a tíz Bessenyei-díjas kitüntetettből három Vas megyei. Ez nem lehet véletlen, ebben a pannon lelkületnek is szerepe van. Tanítok a Nemzeti Művelődési Intézet közösségfejlesztő képzésén, úgyhogy tudom, hogy megjelennek olyan fi atal kollégák, akik ezt tovább fogják vinni a lokális tevékenységeikben, példa erre a Náraiban, Olaszfán, Rönökön vagy Magyarszombatfán dolgozó kollégák munkája.

A vezetői megbízások sora akkor kezdődött, amikor az iskolai oktatásból elhívták Parais Istvánt az MMIK igazgatóhelyettesének. Nehéz, komoly tanulás volt az intézményfenntartás mindennapos gondja, de fantasztikus kollégákkal. Öt év után igazgató lett, és végigmenedzselte a megyei intézmények átalakulásával járó, szintén nem könnyű folyamatot.

– 2012 végén kerestek meg az Agora ügyében, ketten pályáztunk, az én beadott anyagomat támogatták. Az épület fejlesztési terveinek kivitelezése két évig tartott. Nemcsak a szűken vett városi, hanem területi, módszertani, kooperációs feladatellátásra is be kellett rendezkednünk, illeszkedni kellett az agóra országos hálózatába is. Tizenöt agóra típusú, kiemelt kulturális központ van az országban, főleg a megyeszékhelyeken. A legtöbb a korábbi megyei művelődési központok épületét és tevékenységeit vette át. Szombathelyen másként történt. 2014–15 volt a Művelődési és Sportház bontása, építése, átalakítása, 2015 őszétől állt be az új funkciók szerinti működés. Jelenleg 54 különböző közművelődési-közösségi funkciót látunk el, évi 500 ezer látogatói létszámmal. Az új Agorában fajsúlyos szakmai elemként jelenik meg a korábban önálló épületben működő Gyermekek Háza tevékenysége. Megerősödtek a fi ataloknak szóló aktivizáló, modern hangvételű programok, teret adunk a bloggereknek, vloggereknek, a Slam Poetry-nek. Az új működési modellben egy közös tanulási folyamatban értük el a mostani szerethető állapotot.

Parais István most 62 éves, Agora igazgatói mandátuma 2022-ig szól. Nagyon gazdag és szerteágazó tevékenységkörére úgy emlékszik: „mindegyik helyzetben lubickolt”, és reményei szerint ez a jó érzés nem is fogja elhagyni, amikor majd nyugdíjba megy. Tanítani biztosan fog, mert ez is szerelem: jelenleg közösségi módszertant és kultúratörténetet oktat a közösségfejlesztő kurzusokon, de nyitott bármire, amit még kínál az élet.