Amikor közelebb került az ország az Őrséghez - 40 évvel ezelőtt kapott új telefonközpontot Őriszentpéter - fotók

: Egy megszokott procedúra 1982-ből: Reggel nyolc óra ötven perckor Szombathelyről tárcsáztak egy őriszentpéteri számot. Kilenc órakor még semmi, negyed tízkor is néma a készülék. Fél tíz után egy perccel végre hallani lehetett a hívott hangját. Túlzás volt azt mondani, hogy hallani, hiszen hangfoszlányok érkeztek inkább, annak ellenére, hogy a telefonálók erősen kiabáltak egymással. Negyven évvel ezelőtt elemi bajok voltak a belföldi telefonhálózattal, különösen az Őrség telefonviszonyai voltak katasztrofálisak.

Ráadásul az a bizonyos negyven perc „jó átlagos" hívási időnek számított; még örülhetett az, aki ennyi idő alatt elérte a megyeszékhelyről az akkor még nagyközségnek számító Őriszentpétert. És igaz volt ez fordítva is. Egészen 1982 októberéig, amikor is nagy megkönnyebbülésként érkezett egy tájékoztató levél a Soproni Postaigazgatóságtól. Ebben arról tájékoztatták az őrségieket, hogy 1982. november 2-án új telefonközpontot helyeznek üzembe.

Az előzmények egészen 1981 áprilisáig nyúltak vissza. A térség telefonviszonyait áttekintve hamar kiderült, hogy gyökeres változtatásra a Postának az anyagi lehetőségei nem voltak elegendőek, ahhoz több száz millió forintra volt szükség. Ekkor fogalmazódott meg egy középtávú fejlesztési lehetőség, amelynek megvalósítása már számottevő mennyiségi és minőségi javulást eredményezett. Körmenden 1982 májusában új központot helyeztek üzembe, nyomában majdnem a duplájára nőtt a telefonbekötési lehetőségek száma a városban. Nyilvános távbeszélő állomást telepítettek ugyanitt a Bartók lakótelepen és a felsőberki városrészen. Szentgotthárdon is nagyobb központ dolgozott 1982 szeptembere óta és nem egységes hálózatba vonták Máriaújfalu és Farkasfa előfizetőit. A távolsági összeköttetések számát és minőségét javítandó átviteltechnikai berendezéseket telepítettek Körmenden, Szentgotthárdon, valamint Körmend és Őriszentpéter között. Folyamatban volt Horvátnádalja előfizetőinek Körmendhez kapcsolása is.

Szakmai szenzációnak számított, hogy Szombathely és Körmend között egy 24 csatornás mikrohullámú láncot terveztek. A megyeszékhely 14 emeletes épületén és a körmendi ÁFÉSZ áruház tetején helyezték el a parabola-antennákat az Orion szerelői. Ezzel tíz perc alá tudták szorítani a két város között telefonáló előfizetők várakozási idejét.

A program kiemelkedő részeként készült el az őriszentpéteri új telefonközpont. Az új telefonközpont átadásával egyidőben Pankasz, Nagyrákos, Kisrákos, Felsőjánosfa és Szatta telefonjait az őriszentpéteri központhoz kapcsolták a kiépített kábelhálózaton. Az előfizetők e naptól közvetlen tárcsázással – a központ kikapcsolásával - hívhatták egymást. A régi őriszentpéteri központban naponta átlagban kétszáz-kétszázötven helyi beszélgetést kellett „összehozni", kapcsolgatni a postán, ezt 1982 novemberétől már automata intézte.

Ha valaki Pankaszról hívta Nagyrákost, az távolsági beszélgetésnek számított. A minimális díj 7 forint 50 fillér volt. Három percig ezután egyötven forintért beszélhettek a környék előfizetői. 

Az új őriszentpéteri központ üzembeállásával együtt bővültek a telefonbekötési lehetőségek is, kétszáz előfizető kapcsolódhatott a rendszerhez. Előtte az érintett környéken számuk nem érte el a nyolcvanat. Az új központhoz kapcsolódott egy olyan vonal is, amely Körmend kikapcsolásával kötötte össze az Örséget a megyeszékhellyel. Korábban ilyen nem volt. Akkoriban frappánsan fogalmaztak a postások: hajdanán akkor is megszakadt itt az összeköttetés, ha valahol néhány veréb ráült a telefondrótokra.

A fejlesztés ezzel nem fejeződött be. 1983-ban Kondorfa, Ispánk, Szalafő községek között is kábeleket fektettek le, e falvak előfizetői is az új őriszentpéteri központhoz kapcsolódtak. Szentgotthárddal közös hálózatba vonták Rábafüzest. Őrimagyarósdon új helyre költözött a postahivatal, ide csatlakozott Szaknyér, Szőce, Hegyhátszentjakab és Viszák is. Hegyhátszentjakabon pedig a helyi tanács támogatásával postahivatal kezdte meg működését.