Holdosi József emlékére szerveztek izgalmas irodalmi konferenciát

Holdosi József a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán végzett, majd kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. Később diplomát szerzett az ELTE magyar nyelv és irodalom szakán is. Versei 1971 óta jelentek meg, első regénye, a Kányák 1978-ban látott napvilágot. Az idén 100 éves Kanizsai Dorottya Gimnáziumban tíz évig tanított.

A mai magyar irodalmi kánonból hiányoznak azok a szerzők, akik műveikben a roma identitás kérdéseivel foglalkoztak, foglalkoznak. Többek között ennek az űrnek az áthidalására, egy alternatív irodalomtörténet kialakításának vágyából született meg a Holdosi József konferencia.

Holdosi József tanárember volt, aki a romaidentitás alapkérdéseiről tisztán írt regényeiben. A katedrán és a szövegben is hiteles volt, rengeteg diákot indított el a bölcsészet felé. Első regényét 27 éves korában írta. Már akkor Márquezhez hasonlították. Megteremtette a „vépi Macondot”. A roma világot ábrázolja testközelből, pórusokig lehántolt valójában. A mondákkal, hittel keveredő világkép magától hat, úgynevezett mágikus realista szöveghagyományként, hisz egy eldugott utca, apró település, egy társadalmi peremhelyzetre jutott csoport mindennapjairól beszél.Viszonya saját hagyományához ellentmondásos. Egyszerre menekülne, ugyanakkor tudja, hogy sorsa egyben életútja is.

Délelőtt a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban dr. Beck Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a 30Y frontembere és a rendezvény ötletgazdája tartott rendhagyó irodalomórát, Benke Éva Radnóti-díjas tanár emlékezett meg egykori tanítványáról, Koós Ildikó adott betekintést a roma irodalomba, majd Holdosi József egykori diákjainak és kollégáinak részvételével szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A konferencia délután tudományos előadásokkal folytatódott a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.