Túlélhető-e a kamaszkor? Fontos gondolatok Tóth Tünde Évától

Hogyan lehet túlélni a gyermekünk serdülőkorát? Miért nem tudunk semmit a kamaszról és mit kezdjünk a stílusával? Egyáltalán, mi az a sok flegmaság, szemforgatás, vállrándítás, és miért olyan lehetetlenek a tizenévesek? Ezekre a kérdésekre válaszolt múlt heti előadásán Tóth Tünde Éva, a gyermek- és felnőttkori szorongások szakértője, kineziológus, aki a Szombathelyi Egészségügyi és Kulturális GESZ meghívására érkezett a Prevenciós Házba. Vekerdy Tamás pszichológust idézve tudatosította: a kamaszt csak kamaszkora előtt lehet nevelni. Túlélési stratégiákkal is előállt a szép számú érdeklődőnek, hogy a lehetőségekhez képest elviselhető legyen az időszak serdülőnek, szülőnek egyaránt.

Biológiai folyamatok

Lényegesen korábban indulnak a mai felgyorsult világban a testi, agyi változások a gyerekeknél. Jellemző a hirtelen növés, módosul a testalkat és a testkép is. Az utóbbi főleg a lányoknál veszélyes: anorexia, bulimia felé vihet. Szülői segítő háttérrel, szeretettel, de a szigort megtartva átvészelhető ez az időszak, állította Tóth Tünde.

Érzelmi leválás a szülőről

Kialakul az identitástudat és mély, nagy barátságok köttetnek serdülőkorban, amikor a kortársak véleménye az igazán meghatározó. A szülőkkel való egyenrangúság érzését tapasztalják meg ilyenkor a gyerekek, akik addig az anyával, apával egy burokban éltek. Elkezdődik a leválás, hangsúlyozta az előadó. A fiúkat a sport, a gyűjtés, a lányokat a divat, vagy valamilyen zenei irányzat vonzza. A gyerekek egymással lógnak és egymást utánozzák, klikkeket alakítanak ki, így érzik jól magukat. Nem mindenki kerülhet be a klikkekbe, van, akit kiközösítenek. Aki így jár, az gyakran szorong. Ha a gyermek mögé állunk, nagy önfegyelemmel támogatjuk, harmonikus is lehet ez az időszak, bátorította a szülőket.

Konfliktusos helyzetek

A kamasz gyerekek lazák, beszólogatnak az órán és otthon is. A tanulást – a rendrakásról nem is beszélve – sokan unalmasnak érzik, főleg a fiúk motiválatlanok. Minden rossz, ami mástól jön. A 3-6 év közötti dackorszak ugyanerről szól, de akkor a szülői tekintély révén könnyebb érzelmi csatát nyerni, mondta Tóth Tünde. Problémát az jelent, hogy 14 éves korra esik a pályaválasztás. Keveseknek van irányultsága, ráadásul számtalan foglalkozás van, amit a gyerekek nem ismernek. Szerinte lényeges, hogy olyan iskola mellett döntsünk, amely képes csiszolni a gyerekben lévő tehetséget és kreativitást.

A kisgyermeknek érzelmi biztonságot kell nyújtanunk, a serdülőt pedig szeretetteljesen el kell engednünk. Ehhez rugalmasság, nagy adag humor, lazaság is szükséges, különben állandó konfliktusok, ajtócsapkodás kísérhetik ezt az időszakot. Nem kényszeríthetjük rá a gyerekre az akaratunkat és más előtt nem szégyeníthetjük meg. Ha otthonról csak kritikát kap, az egyenes utat mutat a kortárs csoportokhoz, hívta fel a figyelmet. A toleráns hozzáállás mellé megfelelő következetesség is kell a szülők részéről, hisz a kamaszok a következetes személyiséget ismerik el igazán, mondta.

Megbillen az egyensúly

Amikor elindulnak a serdülési folyamatok, saját magát keresi a gyermek, megbillenhet a lelki egyensúlya. A visszahúzódóbbak, akik nem találják a kapcsolatot a többiekkel, reggeli gyomorfájást, fejfájást produkálhatnak. Elkezdhetnek szorongani, ez még visszahúzódóbbá teszi őket. Előfordul, hogy a tanárok figyelmeztetik a szülőket, így szakemberhez tudnak fordulni. Sokakban erős a szülőnek, az iskolának való megfelelés kényszere, ez a feszültség is okozhat pszichoszomatikus tüneteket. Érdemes ilyenkor elmagyarázni a gyereknek: senki sem tökéletes mindenben. Az is lényeges: ne a gyerekben akarjuk megvalósítani önmagunkat. Nem szégyen szakembertől segítséget kérni. A szülő mutat mintát, ezt is hangsúlyozta a kineziológus: a gyerek pedig kicsi korától kezdve nem a megtanított, belé sulykolt értékeket követi, hanem azt, amit a szüleitől lát. Szerető, de korlátozó, körülölelő biztonságot kell nekik nyújtanunk. És ha már semmi nem segít, arra is mondott ötletet az előadó: vegyük elő egy kisgyerekkori fotójukat, nézegessük és legyünk hálásak, hogy megint egy nappal közelebb jutottunk a serdülőkor végéhez.