Elhunyt Vas megye egyik legidősebb lakója, aki majdnem betöltötte a 103. évét

Március 1-jén történt, elaludt. Nem volt egyedül, a lányai fogták a kezét. Négy hét volt hátra a születésnapig, nagyon szerette volna megérni, hogy még egyszer összejön körülötte a família. Újévkor minket is meghívott.

Elmentünk volna, Manci néni, elmentünk volna... Nagy örömmel, hogy együtt lehetünk. Vele, akinek a 103 év sok viszontagsága sem törte össze a szívét, szeretett élni, szeretett szeretni. Ott marad most már ez a meghívás az örökkévalóságban, itt a földön marad az emlék. Mesélte, gyakran lepörgött előtte az élete. A háború, amikor egyedül volt négy gyerekkel, sokszor sírt, a gyerekek kérdezgették, miért, ők nem rosszak. Azt mondta: „Ti jók vagytok, nem sírok, csak folynak a könnyeim.” Akkor Szombathelyen lakott, 47-en voltak egy pincében, úgy élték túl a bombázást. A magányos karácsonyokon is mindent megadott a gyerekeinek: babafejeket vásárolt, a testeket ő maga készítette, úgy öltöztette fel, hogy gondolatban megvolt, melyiket melyik lányának szánja. Titokban főzte és csomagolta a szaloncukrot, amikor a gyerekek elaludtak. Voltak boldog idők, szívesen idézte fel a szüreteket a hegyen, a hatalmas fürtöket botra erősítve vitték haza, a papa gesztenyét sütött… 70 éves volt, amikor a férje meghalt, nehéz volt nélküle. Manci néni öröme a hatalmas család volt: 4 lánya, 8 unokája, 15 dédunokája, 3 ükunokája és a hozzájuk tartozók. Mind eljöttek volna március 28-án. Most azonban születésnap helyett temetés lesz: március 16-án, pénteken 15 órakor Vasváron.