Kiporciózott hamvak – Az iskolában a kegyeletet, temetkezést is tanítani kéne

Jönnek a tavaszt várók a sírkertjeinkbe: akiknek itt, a temetőkben pihennek a hozzátartozóik. Kiskós Ferenccel most mégis azokról beszélgetünk, akik nem kerülhettek a temetőkertbe, mert a hozzátartozóik – sajátos kegyeleti okokra hivatkozva – hazavitték a hamvakat.

- A koporsós és hamvasztásos temetések arányainak módosulása, valamint a hamvak hazavitelének – egyes területeken nem elhanyagolható mértékű – növekedése részben a temetkezési kultúra változásaira, adott esetben az egyes temetők, temetési helyek adottságaira, s nem utolsósorban a temetésre kötelezettek anyagi körülményeinek megváltozására vezethetők vissza.

A hamvasztásos temetések aránya egyes területeken eléri a 80-85 százalékot, a hamvak hazavitelének már-már ijesztő mértékű növekedése pedig egyes szolgáltatóknál már eléri az 50 százalékot. Ezek a változások érintik a temetkezési szolgáltatások szabályozási rendszerét, a gazdasági és nyilvántartási rendszereket, de leginkább a kegyeleti jog gyakorlásának kérdését.

Kallódó urnák

- Kollégáink jelzései, valamint saját észleléseink alapján azt mondhatom, hogy egyre gyakrabban találhatók elhagyott területeken kallódó üres urnák, illetve új jelenségként tapasztalható, hogy a hazavitelre kiadott hamvakat „magánúton” visszaviszik a temetőbe.

De vajon kinek a felelőssége, hogy a felnövekvő nemzedékek tagjai szinte semmit nem tudnak eleink temetkezési szokásairól? A halottakhoz fűződő viszony a vallásosság megfogyatkozásával szép lassan kiüresedett, s bár a halottak látványa a mindennapi filmélmények miatt megszokottá vált, a találkozás haldokló családtagokkal a szokott tabuk világába görgeti gyermekeinket.

A Jáki úti temetőben az urnasírokhoz érve a katolikus egyház véleményére hívja fel a figyelmünket a temetkezési vállalat vezetője: „Temetkezési útmutatást közölt a vatikáni Hittani Kongregáció, hangsúlyozva, hogy az egyház a hívők számára nem engedélyezi az elhunytak hamvainak otthoni őrzését, valamint a hamvak szétszórását sem. A kongregáció hangsúlyozza, hogy az egyház a halottaknak a temetőben vagy más felszentelt helyen való temetését szorgalmazza, egyebek között azért, mert a hagyományos temetkezési hely elősegíti az elhunytakról való megemlékezést és a hozzájuk intézett ima lehetőségét, a halottak ’elrejtése’ és ’magántulajdonként’ való kezelése helyett. Minden ’panteista, naturalista, nihilista félreértés tisztázására’ a Hittani Kongregáció nemet mond a hamvak levegőben, földön, vízben vagy más módon való szétszórására. Nemet mond arra is, hogy az elhunyt személy hamvait emléktárgyakban vagy ékszerekben – például özvegyi gyűrűben – helyezzék el.”

Kiskós Ferenc az urnasírok előtt állva hosszasan beszél a köztemetés rendszeréről, amely a nehéz anyagi helyzetben élők számára is lehetővé teszi a kívánt végtisztesség gyakorlását. A halottak nem kallódhatnak el az élők gondtalansága miatt.

Új divat?

Búcsúzóul megmutatja a „hamvakat hazahordók” legújabb divatját: az apró méretű urnákat, amelyekben az elhunyt hamvai továbboszthatók.

A temetkezési szokások sokat árulnak el egy társadalomról. A halottaknak járó végtisztesség fontos eleme a búcsúztatás, az utolsó útra kísérő hozzátartozók menete és a végső nyugvóhely megáldása. A közösség, amelyhez az elhunyt tartozott, csak így lesz képes időről időre feleleveníteni a megélt élményeket.

Kiskós Ferenc számára elsődleges emberi kérdés, hogy a hamvak a temetőkben maradhassanak, hogy az utókor fejet hajthasson majd az elődök előtt. Fontosnak érzi, hogy átadjuk kegyeleti hagyományainkat, hogy évtizedek, évszázadok múlva is felidőzhető legyen egy-egy ember életútja, működése. Ez sajnos jeltelenül nem működik! Úgy véli, segíteni kell azoknak, akik hazaviszik ugyan a hozzátartozóik hamvait, de idővel mégis úgy döntenek, hogy itt, a temetőben van a helyük.