A kemenessömjéni család nem fér el a fürdőszobában a magatehetetlen fiúval

A házuk erőteljesen felújításra szorul, a szobák berendezettek, a kisfiú ágya a szülőké mellé van húzva, ott alszik közvetlenül az édesanyja közelében. Amíg kint beszélgetünk, csendben fekszik a hátán, jó gyerek, sokat mosolyog, ritkán sír. Ötéves, pépes ételekkel etetik, fecskendővel itatják, befecskendezve a teát a szájába, óvatosan, mert sokszor a saját nyálát sem nyeli le. A kezével, lábával nem tud csinálni semmit, a fejét önállóan nem tartja, egyedül nem tud ülni, nem beszél, nem is fog. A család nagy álma, hogy kibővítsék a fürdőszobát, mert nem lehet már a szűk helyen elférni Mátéval, pedig nagyon szeret fürdeni.

A cél érdekében az anyuka testvére jótékonysági bált szervez április 14-ére a kemenessömjéni kultúrházba. Sokan ígérik, hogy eljönnek.

Agysejtjei elhaltak

Ahogy az anyukától, Nagy Veronikától megtudjuk, Máté bizonyos agysejtjei elhaltak egy génhiba miatt. Az édesanyja és a nagyanyja beletörődött, elfogadta, hogy ő ilyen, az édesapja még reménykedik a csodában. Máté fizikailag tartja a növekedés ütemét a kortársaival, sőt magasabb is egy kicsivel, igaz, nagyon vékony, mindössze 12 kilogramm, de nő, nődögél. Egy speciális babakocsiban sétáltatják. A kocsiban elhelyezése és fürdetése is kétemberes művelet. Az édesanyja van otthon vele, havi 53 ezer forint ápolási segélyt kap. Az apuka egy indiai férfi, Kuldip Sing, becenevén Ladu, Kemenesmihályfán juhász, sokat barkácsol a ház körül, most árnyékolót készít az ablakra fából. Velük lakik a nagymama, Benkő Rozália, de még csak 51 éves, messze van a nyugdíj, Sárvárra jár két műszakban dolgozni egy gyárba, naponta busszal, amint a párja is. Rózsika most táppénzen van, mert műtötték, sokat segít a gyermek körül, de jelenleg emelni nem tud. Ő főz a családra, Máté ugyanazt kapja, mint mindenki, csak botmixerrel pépesítve. Nagyon szereti a spenótot és a rakott krumplit. Ha az anyukáját vagy a mamáját meglátja, elmosolyodik, de különben nem tudni, mit néz, mit lát, talán egy másik világot. Azt mondják a családtagok, inkább hangokra figyel. Sokat beszélnek hozzá, énekelnek neki. Az anyuka hintáztatja az ölében: „Hinta-palinta, hintázik a Mátéka.” Meséli, a fiú az utcán megijed a teherautótól, sír, de az otthoni zajokat szereti, imádja a porszívó, a mosogatógép hangját, az edények csörömpölését. Úgy fürdetik, hogy valaki beül vele a kádba, ez egy családi show-műsor, minden úszik, persze végül szépen felmosnak.

Még nem kaptak választ a levelükre

- Igaz, manó? – néz rá az anyukája. Máté hallat egy hangot, olyan, mintha azt mondaná, hogy igen. De nem.

Veronika szeretné, ha a kisfiú megszólalna, jólesne hallani, hogy „anya”. Erre nincs sok esély. Kértek fejlesztést a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálattól, szeretnék, ha valaki kijárna hozzájuk, de még nem kaptak választ a levelükre. A nagymama lépegetőst játszik Máté lábával: „Egy-kettő, egy-kettő, mennek a katonák…”, ne feszítsd, szól rá. Azt mondja, el kell terelni a figyelmét beszéddel, énekkel, akkor lazít. Emelni, öltöztetni is azért nehéz, mert megfeszíti magát. A kisfiú tekintete megint elkalandozik, máshol jár. A mama nem hagyja annyiban:

- Figyelj Máté, varázsolunk: Csiribí-csiribá, bumm! – mondja neki többször, a kisfiú mosolyog, tetszik neki.

A család megmutatja azt a sok felajánlott tárgyat, amit a falu- és környékbeliek az április 14-i jótékonysági bálra ajánlottak fel tombolának: a hifiberendezéstől az üvegtálon, pedikűrkészleten át a turmixgépig minden van, sok ezek közül nekik maguknak is jó lenne, de nem nyúlnak hozzá, a tombola az tombola. Mátét felöltöztetik, kimegyünk vele a napsütötte udvarra. Megnézzük a rengeteg zsákot, amikben január óta jó szándékú emberek hordják ide a kupakokat, hogy ezzel is segítsenek. Egy tonnáért 65 ezer forintot kapnak majd. Elköszönünk, Máténak elég volt, beviszi az anyukája, a mamának főzni kell. Tojásos nokedli lesz ebédre.

A család számlaszáma:

10404735-78535454-57561007