A legtöbb esetben gazdasági érdek miatt maradnak otthon az apák gyeden

Megosztva a szülők között

Messze vagyunk a svéd családmodelltől, ahol a gyermek születése utáni otthonlétet kötelezően megosztják a szülők között, és a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozzák. Igaz, az utóbbi öt-hat év számai a korábbi évtizedekhez képest elmozdulást mutatnak: nőtt a gyeden lévő apák száma: 2014- ben 127 ezer gyedellátást jelentett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, ebből 2288-an voltak férfi ak, az összes ellátott kevesebb mint két százaléka. 2016 decemberében a gyeden lévő szülőknek már a 4,7 százaléka volt férfi , 2017-ben már nyolc százalékuk. Apák meséltek, akiknek természetes, hogy ők maradtak otthon a gyermekükkel.

A körmendi Szakmeiszter Zoltán nem először jár ebben a cipőben. Amikor a most hároméves kislányuk, Dorina született, egyéves kora után vele is ő maradt otthon, ahogy a 2017-ben világra jött Zolikára is ő vigyáz május óta. Lassan egy évtizede Ausztriában dolgozik a felesége varrónőként, magasabb a bére, mint a férjéé volt itthon, ezért határoztak így.

– A muszáj nagy úr, de elfogadtuk a helyzetet

– mondja Zoltán, aki ha nem is rémült meg a feladattól, azért „fogta a fejét”, hogyan birkózik majd meg a feladattal. Nem okoz neki gondot, hogy főzzön, mosson, takarítson, de amióta két hete nyári szünet van az oviban, vannak nyűgösebb napok is. Társasházban laknak most, közel a Rábához és a belvároshoz is, nyugodt, csendes övezetben, ami előny, mert sokat lehetnek a szabadban, és nem kell féltenie a gyerekeket. A felesége a nyári leállás előtt sokat túlórázik, délután negyed ötre ér haza, amit általában a család minden tagja nagyon vár. Előfordult már, hogy rossz megjegyzést kaptak: hogyhogy a felesége dolgozik, és ő maradt otthon, de nem foglalkoztak vele. Szeptembertől bölcsis lesz a kisfiuk, Zoltán is visszamegy dolgozni, de valószínűbb, hogy magánvállalkozó lesz, hogy szabadabban „mozoghasson”, ha a gyerekek miatt szükség lesz rá.

– Elsősorban gazdasági érdekből született a döntés, aztán rájöttem, mennyit ér, hogy ilyen sok időt tölthetek a gyerekeimmel.

Erre valószínűleg többet már nem lesz lehetőségem – állítja határozottan Rózsavölgyi Viktor, aki egy éve tölti együtt a mindennapokat a most kétéves kisfi ukkal. Az első gyermekükkel, a négyéves Grétával még a felesége volt gyeden és gyesen, de miután csokot igényeltek, építkezni kezdtek és hitelt törleszteni, a gazdasági érdek úgy kívánta, hogy a felesége visszamenjen dolgozni. Más megfontolás is vezette őket: míg Gréta könnyen beszokott a családi napközibe, Kristófon azt látták, sokkal ragaszkodóbb, úgy döntöttek, hogy amíg lehet, nem adják bölcsibe. Viktor mindig is tevékeny apuka volt: pelenkázott, etetett, altatott, mesélt, már Grétával is imádott együtt lenni. Most az oviszünetben két gyerekkel „otthon nyaral”: Náraiban a családi házuknál kerti és házimunkát is végez, amíg a gyerekek hagyják. Együtt locsolás, játszóterezés, rajzolás, szerepjátékok, mesenézés, szigorúan harangszóra az ebéd, majd a délutáni alvás adják a napirendet. Sokszor kimozdulnak Szombathelyre a Csónakázótóhoz, a KRESZ-parkba is, meséli az apa. Délutánra, estére, amikor anya is otthon van, marad a közös főzés. Viktor a Vasivíznél főtechnológus, ott megértéssel fogadták a bejelentését. Egy ideig kiesik a munkából, de visszavárják.

– Magától értetődő volt, hogy én maradok otthon a második gyermekünkkel.

Eleve a feleségem munkája miatt jöttünk 2008-ban a fővárosból Szombathelyre: Judit orvos, és jó ajánlatot kapott itt, én a BKV-nál dolgoztam, az informatikai csoportvezetői állásomat adtam fel, ideköltöztünk a kislányunkkal, Emesével – meséli Kocsis Péter. 2012- ben született a második gyermekük, Levente, akkoriban a párja már Ausztriában dolgozott, egy évig ő gondozta a kisfi ukat. Amikor az letelt, Péternek éppen nem volt fi x állása, ami miatt kérdéses lett volna, hogy melyikük menjen gyedre, így ő maradt otthon a kisfi úval. – Nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni, egyáltalán nem okozott problémát, hogy az enyém lett ez a feladat. Éjszakai bagoly vagyok, előfordult, hogy úgy „szoptattunk”, hogy a feleségem 10-kor lefeküdt, az éjjeli etetéskor én adtam cumisüvegből a tejet – meséli. Az óvodakezdésig – és többségében utána is – ő töltötte a legtöbb időt a gyerekekkel, akik kicsiként talán apásabbak voltak, „apa szoknyája mögé bújtak”, most mindkettejükhöz ugyanúgy kötődnek.