Ez a törvény: 150 ezer forintot meghaladó érték után 18 százalék az illeték

Legalább kéttucatnyi esküvőn szerzett tapasztalattal a hátunk mögött nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy sem a szervezéstől fáradt és az örömtől ittas ifjú pár, sem a csak úgy, simán ittas rokonság nem azon töri a fejét egyetlen magyarországi esküvőn sem, hogy az ajándékok után megfizetik-e az illetéket vagy sem. Pedig egy úr a pokolban is úr, vagyis ha amúgy tisztességes jogkövető állampolgároknak tartjuk magunkat, bizony a párunk nagyijának brossa meg az apóstól kapott autó után is fizetnünk kell, sőt a menyaszszonytáncnál is jól tesszük, ha csak a kezeket figyeljük, a lényeg ugyanis ezúttal tényleg az, hogy ki és mennyit ad. Ha a kapott pénz egyenes ági rokontól származik, akkor illetékmentes, nem egyenes ági rokonok esetén viszont 18 százalék illetéket kell fizetni, ha az ajándékba kapott pénz meghaladja a 150 ezer forintos értékhatárt – megajándékozott személyenként. A menyaszszonytáncból gyűjtött pénz a házastársi közös vagyonba tartozik, tehát a férj és feleség együtt kapják, így ha a kapott pénz – ajándékozónként – a 300 ezer forintot meghaladja, akkor kell a 18 százalékos illetéket megfizetni a teljes összegre. Ugyanez vonatkozik minden ingóságra is, vagyis míg például a nagyi büntetlenül megajándékozhatja unokáját egy félmilliós antik órával, mert végre megállapodott, addig a pár másik fele ugyanennek az ajándéknak a ráeső részéért már 18 százalék illetéket kénytelen fizetni, esetünkben – 250 ezer forint után – 45 ezer forintot.

Csakhogy mindez egyáltalán nem jellemző. Dr. Molnár Balázs szombathelyi közjegyző elmondta, ő még olyan esettel nem találkozott, hogy valaki a kapott ajándék után illetéket szeretne fizetni, olyannal viszont már igen, hogy a megváltozott körülmények miatt az ajándékot vissza akarják követelni. Ez utóbbi általában a házasság felbontásakor szokott előfordulni. Ilyenkor olyan kérdéseket kell tisztázni, hogy kinek adta a nagymama a pénzt: csak az unokának, vagy a házaspár mindkét tagjának? A bíróság a körülményeket vizsgálja, rokonok tanúvallomásait hallgatja meg, ezek alapján dönt. Az ajándék ráadásul akkor is visszakövetelhető, ha utána az illetéket megfizették.

Ezekben az esetekben azonban a bíróság nincsen könnyű helyzetben, hiszen minden nyilatkozó a saját rokonságának az érdekeit védi. Persze tiszta körülményeket teremtene, ha minden ajándékozásról okirat készülne, de dr. Molnár Balázs szerint ez éppen magát az ajándékozás gesztusát mérgezné meg, ezért nem is jellemző papírt írni az ajándékozásról.

Az rendben van, hogy a leendő vőlegények nem egy alpakkából hajlított gyűrűvel szeretnék kifejezni szerelmüket, hanem mondjuk egy gyémántberakásos Tiffanyval, csak éppen ezzel komoly költségbe verhetik a leendő menyasszonyt, akinek azzal, hogy elfogadja a nagy értékű ajándékot, máris illetékfizetési kötelezettsége keletkezett. Az ajándékot természetesen senki nem köteles elfogadni – akár arra hivatkozva, hogy az illetékfizetési kötelezettség meghaladja teljesítőképességét –, azonban finoman szólva ez sem nevezhető gyakorinak. Ha mégis megtörténik, jellemzően nem az illetékfizetéssel van a baj, hanem a vőlegényjelölttel.

Igaz, az illetékfizetési kötelezettség elkerülhető, ha a lánykérés mondjuk Lutzmannsburgban történik, mivel a külföldi ajándékozás illetékmentes, akkor is, ha a gyűrűt amúgy Magyarországon vásárolták. Autó esetében viszont külföldi átadással sem ússzuk meg az illetékfizetési kötelezettséget. Nem kell illetéket fizetni akkor, ha a pár szolgáltatást – például nászutat – kap ajándékba, hiszen ezzel nem gyarapodott a vagyonuk.

Az, hogy fel sem merül az illetékfizetés kérdése esküvői ajándékozások alkalmával, leginkább annak tudható be, hogy ezek az ügyletek nem kerülnek az adóhatóság látókörébe. Ha azonban az adóhivatal vagyonosodási vizsgálatot indít, be fogja kérni azokat az okiratokat, amelyek igazolják, hogy a különböző ingó és ingatlan vagyon hogyan került a tulajdonunkba.