Csehországból jöttek – Szombathelyi épületek cseh gyökerekkel

Ha a cseh–magyar találkozások nyugat-dunántúli vonatkozásait szeretnénk számba venni, visszamehetünk akár az államalapítás koráig is. A kapcsolat tehát legalább egy évezrede létezik, gondoljunk akár a „csehi” nevű falvakra, akár Szent Vencel vasi tiszteletére.

Csehország területéről már a középkorban is érkeztek közénk emberek vagy kisebb csoportok. Ők, ha megtelepedtek, akkor hamar beolvadtak, átvették azt a nyelvet, amit a környezetükben beszéltek. Ez utóbbi nem feltétlenül a magyar volt, lehetett akár a német, sőt a szlovén is. Aki Csehországból jött, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az illető az anyanyelvét tekintve is cseh. (A második világháború előtt Csehország lakosságának több mint egyharmada, körülbelül hárommillió ember német nemzetiségű volt.) A nálunk ritkán használt bömhéc és pém kifejezések is csehországi származásra utalnak. Mindkét szó az ország német nevéből ­ – Böh­men – ered.

Szombathelyen sok olyan épület van, amelyik valamilyen módon Csehországból jött emberekhez kapcsolódik.

A város második püspökét mi Herzan Ferenc néven emlegetjük, a csehek őt František Hrzánként ismerik. 1735-ben Prágában született, arisztokrata családból származott, 1800-tól 1804-ig volt szombathelyi püspök. Értékes könyvtárat hagyott ránk.

A Nyugat-Dunántúlon több helyen, így Szombathelyen is dolgozott Philip Prokop (Prokop Fülöp) szobrász. Több más alkotás mellett ő készítette a Püspökvár homlokzati szobrait. Az ismertetők általában „bécsi szobrászként” említik, de Csehországból származott. A Szudéta-vidéken, Poběžovicében (német nevén Ronspergben) született. Asztalosinasként került Bécsbe, ahol megismerkedett a Batthyányaknak is dolgozó Balthasar Moll szobrásszal. A segítségükkel végezte el a művészeti akadémiát. Amikor Batthyány József bíboros megbízásából Hefele Menyhért a pozsonyi prímási palotát építette, ő is ott kapott munkát. Prokopot Hefele Szombathelyre is magával hívta.

Ugorjunk egy kicsit előre az időben! Nem túl messze Prokop szülőhelyétől, szintén a Szudéta-vidéken, a Most városához közeli Horanyban (német nevén Hareth) látta meg a napvilágot Müller Ede építési vállalkozó. Német nemzetiségű volt. Bécsi, majd soproni állomások után érkezett meg Szombathelyre, ahol építőipari vállalkozást alapított. A cég székhelye a Nádasdy utca 16. szám alatt volt. Az épület ma is áll, homlokzatát építőipari foglalkozásokat megjelenítő domborművek díszítik.

A cseh földről érkezettek többsége nem futott be olyan kiemelkedő életpályát, mint a fentebb említettek. Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején érkezettek többsége az anyanyelvét tekintve is cseh volt. Hányan lehettek? A számukat nehéz megbecsülni. A húsz-harminc év alatt talán százan-százötvenen jöhettek. Akik itt alapítottak családot, azok emlékét több családnév máig őrzi, így például a Kubát, a Navratil, a Pegán, a Novotny és a Pehák. A többségük olyan, munkát kereső kisember – asztalos, lakatos, festő vagy vasutas – akire a vállalkozó kedv és a kreativitás is jellemző volt. Példa erre a Jicin melletti Spálov faluból származó Steffek Miklós is. Ő véglegesen Szombathelyen telepedett le. Jó szakmát választott, festő lett, főleg díszítőfestéssel foglalkozott. Ez még nem művészet ugyan, de külön szakértelmet igényel. A korszak is kedvező volt számára, mert 1880 táján a historikus stílusok – főleg a neoreneszánsz – térhódításához kötődően, népszerűvé vált az ismétlődő motívumokat használó festett ornamentika. Templomokban, középületekben, magánházaknál egyaránt találkozhatunk vele. Szombathely belvárosában vannak olyan épületek, ahol még a kapualjban is ráakadhatunk ilyenre.

A monarchia időszakára jellemző volt a jövés-menés, az utazás, a költözködés. Ahogy a magyarok, úgy a csehek is megjelentek minden nagyobb városban. Ahol sokan voltak, ott a cseh nyelv megőrzését is célul kitűző „beszélgetőköröket” alakítottak, amelyek elnevezése a „Češka beseda” volt. A szombathelyi csehek azonban kevesen voltak ahhoz, hogy ilyen egyesületet alakítsanak és fenntartsanak.