Tavaszt hoztak a busók Bucsuba

Sikeresen űzték a telet szombaton a Bucsuban negyedik alkalommal megrendezett busójáráson – ez már a hétvégi időjárásból is látszott. Már a készülődés olyan verőfényes tavaszi időben zajlott, hogy a Mohácsról érkezett sokácokat, a Klepetalo csoport tagjait nehéz maskarájuk miatt szinte megsajnálta az ember, hiszen nyoma sem volt a télnek. Persze láttak ők már mindenféle időt, így nem igazán bánták azt sem, hogy meleg volt.

Csoportjuk kis híján két évtizede alakult, nevük pedig a busók egyik legfontosabb kellékére, a kereplőre utal, amiből jó néhányat – köztük egy jó métereset is – forgattak szorgalmasan.

– Örülünk, hogy eljöttetek szomszédok és még messzibbek – köszöntötte jelmezben a település polgármestere, Horváth Tímea 15 óra után pár perccel az egybegyűlteket. A busóknak segítő télűző felvonulók teljesen ellepték a kultúrház előtti teret. A gyerekek apró kereplőkkel, többen közülük papírból készült busó­álarcban várták az indulást. Erre azonban még kicsit várni kellett, mert az előző évekhez hasonlóan a busójárás most is egy bolondos lakodalmas menettel egészült ki, ahol ezúttal Sü Petinek kellett különböző próbákat kiállnia, hogy végül megtalálhassa büdös lábú aráját, magát az „Orrleábi szűzet”.

Az alaptörténet megismerése után a télűző menet végül csak megindult, élükön a busókkal, akik bizony viccet csináltak mindenből és mindenkiből. Hol idős asszonyok kalapját csenték el, hol fiatal lányok haját borzolták ­össze, máskor meg a gyerekeket ijesztették félelmetes fapofájukkal, de csak kedvesen, úgy, ahogyan a busók szokták. Nem is félt tőlük igazán senki, csak a tél, de az nagyon. A menetbe egy alkalommal bekeveredett egy eltévedt autós is, az sem szabadult könnyen a busóktól.

Az Aranypatak mentén haladó vidám menet időről időre megállt. Egyrészt, hogy a lakodalmas történet kibontakozhasson, másrészt, hogy a lelkes tömeg megpihenhessen. Ilyenkor boszorkányok és egyéb szerzetek kínálták a résztvevőket forró teával és farsangi fánkkal. A messzire szaladó télnek az utolsó döfést a kiszebáb elégetése jelentette, így az talán már vissza sem néz.

A több mint egyórás télűző menetről visszaérkezőket a település önkéntes tűzoltói háromszáz adag étellel, kétféle gulyással és rengeteg sült kolbásszal várták.

Horváth Miklós, a tűzoltók parancsnoka kérdésünkre elmondta, hogy az idei vendéglátást különlegessé és emlékezetessé az tette, hogy ők is – mint a megyében sok helyen – a betegséggel küzdő perenyei kisfiú, Katona Olivér számára gyűjtötték az adományokat. A jótékony célú kezdeményezés – a télűzéshez hasonlóan – sikeres volt Bucsuban.