Kevesebb csecsemőhalál – Az ország két fele között nagyok a különbségek

A csecsemőhalandóság alakulásáról a múlt század eleje óta állnak rendelkezésre adatok, ekkor még minden ötödik csecsemőt elvesztették az anyák. Ezt követően a háborúk, a megugró születésszám és a mérési módszerek változásai miatt nagy ingadozások figyelhetők meg a csecsemőhalálozásban, a rendszerváltás óta mintegy negyedére esett vissza a végzetes esetek száma. A hosszú távú trendeket tekintve nincs még egy demográfiai mutató, amely olyan mértékű javulást eredményezett volna, mint a csecsemőhalandóság. A tragédiák több mint felét az élve születés körüli halálozások okozzák, több mint negyedét a veleszületett rendellenességek. 2017-ben e két halálok volt a felelőse az összes halálozás 83 százalékának. Az anya iskolai végzettségi szintjének emelkedésével párhuzamosan csökken a gyermekek újszülöttkori halandósága is, valamint minél kisebb súllyal születik meg a gyermek, annál nagyobb az esélye annak, hogy nem éli meg az egyéves életkorát.

Az 1000 gramm alatti újszülöttek halandósága csaknem negyedére csökkent 1990 óta, a legjelentősebb visszaesés viszont az 1000 és 1499 gramm közötti súllyal született gyermekeknél történt, körükben kevesebb mint egytizedére mérséklődött a csecsemőhalandóság szintje.

A csecsemőhalálozás területi vizsgálatánál a KSH elemzése hangsúlyozza, hogy mivel az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a születések, ezzel együtt pedig a csecsemőhalálozások száma, az ország egyes területei közötti eltérésekben egyre nagyobb szerep juthat egy-egy váratlan eseménynek, balesetnek, tragédiának, magának az esetlegességnek, ami évről évre módosíthatja a megyék besorolását. Mindemellett az ország keleti és nyugati térfele között változatlanul felfedezhetők a különbségek. 2017-ben a legmagasabb halandósággal rendelkező megyék közé Bács-Kiskun és Nógrád megye tartozott, és az elmúlt évtizedekben változatlan maradt Szabolcs-Szatmár-Bereg – mint a csecsemőhalandóság szempontjából a legkedvezőtlenebb területi egységek közé tartozó – megye helyzete.

A 2017-es adatok szerint Veszprém és Baranya megye, valamint a főváros helyzete volt a legjobb. Figyelemre méltó Zala megye, mivel 1990 és 2000 között a legjobbakból a legrosszabbak közé esett, majd 2010-ben felemelkedett a legalacsonyabb halandósággal bíró területi egységek közé, 2017-ben viszont ismét a négy legmagasabb csecsemőhalandóságú megye közé tartozott. 2010 és 2017 között négy megye újszülöttkori halandósága emelkedett: Zala, Nógrád, Bács-Kiskun és Békés megyéé. A 2017. évi országos rekordalacsony csecsemőhalandóságot tekintve feltűnő Veszprém megye 1,0 ezrelékes és Baranya megye 1,6 ezrelékes halandósága, ami történelmi minimumot jelent mindkét megye tekintetében.

A 2017. évi alacsony értékek miatt lényegesen, közel hétszeresére emelkedett a két szélsőértékű megye – Veszprém és Bács-Kiskun – közötti különbség, ami a jelenleginél jóval magasabb csecsemőhalandóság mellett korábban soha nem fordult elő. Vas megyében 2017-ben négy és félszer jobb volt a helyzet, mint a rendszerváltáskor, akkor ezer születésre 15 csecsemőhalál jutott, míg két éve ez a szám a négyet sem érte el. A megye ebből a szempontból nem mutat kiugró értékeket, 1990-ben és 2010-ben valamivel rosszabb mutatókkal bírtunk, mint az országos átlag, 2000-ben és 2017-ben valamivel jobbak voltak az eredményeink.