Mit szólnak a vásárlók az önkiszolgáló kasszákhoz, miért van rájuk szükség? – Utánajártunk

Bár már egyre több helyen megtalálhatók az önkiszolgáló kasszák, sokan még mindig idegenkednek attól, hogy maguk intézzék a vonalkódolvasást és magát a fizetést is. Utánajártunk, egyáltalán miért volt szükség a vásárlók önállósítására, és persze megkérdeztük azt is, hogy maguk a vásárlók mit szólnak ahhoz, hogy ma már úgyis megvehetnek és kifizethetnek bármit egy boltban, hogy közben egyetlen emberrel sem kell találkozniuk.

Ugyan az önkiszolgáló boltok megjelenése nem újkeletű dolog, hiszen Amerikában a század eleje óta, Budapesten pedig már a 1960-as évektől megtalálhatók, igazán csak az utóbbi években terjedtek el. A Tesco Közép-Európában – a felgyorsult élet és a vásárlói igények figyelembevételével – nagyjából tíz éve indította útjára az önkiszolgáló pénztárait, mára áruházaik közel kétharmadában van ilyen típusú kassza, Vas megyében ez az arány 85 százalék.

A Spar 2017 szeptemberében kezdte bevezetni az önkiszolgáló kasszákat, jelenleg több mint ötven üzletükben működik ilyen pénztár, a számuk folyamatosan növekszik. Általában egy szupermarketban három-négy, egy hipermarketben pedig hat önkiszolgáló kassza található, ennyi van a szombathelyi üzletükben is. De vajon miért éri meg a boltoknak, hogy a vásárlás legkritikusabb és legbonyolultabb részét, a fizetést magukra a vásárlókra bízzák? Mint megtudtuk, azért, mert az önkiszolgáló pénztárak megjelenésével hatékonyabbá vált a munkaszervezés, kisebb lett a vásárlótérből elvett hely, és rövidebbé váltak a sorok, emellett pedig a dolgozók válláról is komoly terhet vesz le, ha a vásárlók maguk intézik a fizetést.

A pénztáraknál eltöltött idő ráadásul a töredékére csökkent. Az átlagos 4-5 perc helyett akár 35 másodperc alatt is végezhetnek a vásárlók a fizetéssel, persze csak akkor, ha nem sok minden van a kosarukban. Az üzletek ugyanis a kis-közepes kosarak esetében javasolják az önkiszolgáló kasszákat, amennyiben nagybevásárlást tartunk, már valószínűleg gyorsabb, ha olyan kasszához állunk, ahol segít egy pénztáros is.

Mint megtudtuk, a felügyelő személyzetnek köszönhetően a lopások száma nem nőtt kimutathatóan és a téves szkennelésektől sem kell különösebben tartani, mivel nemcsak a technika fejlődik, de a vásárlók is egyre profibban kezelik azt. Sokan ráadásul az egészet egy jó mókának fogják fel. Mint például Horváth László, aki – annak ellenére, hogy az idősebb korosztályhoz tartozik – amikor csak teheti, önkiszolgáló kasszánál fizet. Mint elmesélte, nagyon megszerette ezt a típusú fizetési módszert, mivel nagyon felgyorsítja a vásárlást. Néha előfordul ugyan, hogy a gép valamiért hibát jelez – mert rossz helyre tesz valamit, vagy rossz gombot nyom meg – de ilyenkor már jönnek is a segítők, akik sokszor még arra is felhívják a figyelmét, hogy vigyázzon a pénztárcájára. Mint mondta, az idősebb korosztályra jellemző, hogy ódzkodik az újtól, őt azonban éppen az motiválta, hogy kipróbálja magát, vajon meg tud-e birkózni a legújabb technikával.

Mára ugyan már a legnagyobb barátságban vannak, sokszor még észreveszi, hogy azok, akik a hagyományos pénztárnál állnak sorban, oda-oda pillantanak, hogy vajon, sikerülni fog-e neki szót érteni a géppel, és persze mindig sikerül. Mindig önkiszolgáló kasszánál vásárol.

Horváth Nikolett és Farsang Cintia is – mint mondták – még akkor is előnyben részesítik ezt a megoldást, ha sok mindent vettek, és egyik kasszánál sem áll senki. A fiataloknak a modern technika használata természetes, sokan mégsem magától a géptől tartanak, hanem azért választják inkább a hagyományos pénztárakat, mert például üvegbont akarnak beváltani, vagy különféle kedvezményeket szeretnének érvényesíteni, és attól tartanak, ezt egyedül nem tudnák megoldani.