Az anyaságról és a munkáról beszélgettünk Elek Barbarával

Barbiéknál már az interjú megszervezése is egy kisebb logisztikai feladat volt, hiszen ahhoz, hogy legyen pár szabad perce férje István kötötte le a fiúk figyelmét kint az udvaron, míg mi a házban maradtunk. Nem maradtunk sokáig kettesben, lánya Janka ki-be járkált, nagyon érdekelte mi miért történik.

Miként élted meg az anyaságot egy- két, majd hirtelen négy gyerekkel?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ugyanolyan volt az összes gyerek. Így visszagondolva Jankánál, az elsőnél nagyon féltem egyedül lenni vele először. Az anyaságot nem lehet félretenni és elnapolni, ezt meg kellett szokni és emiatt nehéz megélni azt, hogy ott van egy kis csöppség aki csak rád számíthat. A másodikkal minden jött magától, Vili, rendkívül jó baba volt. Evett, ivott aludt, mosolygott. Közben a Jankával is tudtam foglalkozni és rengeteg segítséget kaptam a férjemtől, szüleimtől is, Erzsi nénitől is ami sok terhet levett a vállamról.

Amikor jöttek az ikrek az borzasztóan nehéz volt lelkileg is, fizikailag is, egyszerűen elképzelni nem tudtam milyen lesz.

Az elején egyáltalán nem élveztem az anyaságot, persze arra törekedtem, hogy minél többet foglalkozzam velük, mert csak én vagyok nekik. Jankát, Vilit próbáltam kizárni egy kis időre a fejemből és arra gondolni, hogy jól érzik magukat az apukájukkal, nagyszülőkkel.

Arra koncentráltam, hogy az ikrek is megkapják azt a törődést és szeretetet, amit Janka és Vili is megkapott.

Hány évesek a gyerekek most, mennyi ideje vagy velük otthon?

Janka hét lesz a hétvégén, Vili öt lesz augusztusban, Nándi és Zsigi pedig két évesek múltak januárban. Hét éve vagyok itthon, és egy ideje úgy éreztem, belefáradtam az állandó peluscserébe és mondókázásba, és szerettem volna egy kicsit nem anya lenni, hanem újra nő lenni, dolgozni. Azt panaszkodtam a férjemnek, hogy Janka türelmetlen, állandóan vitázunk, és nem bírom elviselni Vili hisztijét. Rájöttem, hogy bennem van a hiba, én nem vagyok tökéletes, és a gyerekek csak „tükröt tartanak”. Magamat kell egyensúlyba hozni, mert ha én jól vagyok, akkor sokkal többet tudok adni a gyerekeknek, van kedvem leülni velük játszani és ezt ők is érzik és viszonozzák.

Te miként tudsz feltöltődni?

Nekem egyedül a rendszeres sport segített. Ezt megbeszéltük a férjemmel, ő végig támogat, ő vigyáz a gyerekekre, vagy ha kell, a nagyszülők. A lényeg, hogy menjek el nyugodtan, és szakadjak ki egy kicsit otthonról.

Ezért, kerestem egy helyet, ahol napközben is tartanak edzéseket, ritkán volt, hogy nem jutottam el oda heti egyszer. Azóta ez mindenkiben rögződött, anya mindig ugyanakkor elmegy edzeni, és utána energikusabban jön haza. A sport mellett viccesen néha a bevásárlás is kikapcsolódás volt, mert tudtam, hogy otthon minden rendben van, nem kell hazasietnem. A gimis barátnőimmel is szoros a kapcsolatom, mostanában ugyan ritkábban találkozunk, mert mindenkinek gyerekei vannak, de így is összejövünk és mindannyian jól érezzük magunkat.

Mii volt igazán nehéz az otthon töltött évek során számodra?

Nehéz feldolgozni, hogy az Anyaság egy láthatatlan „munka”, kivéve például az, ha megtanul a gyerek egy mondókát. Nem könnyű azt mondani, hogy fáradt vagyok, ehhez nincs türelmem, fektesd le a gyerekeket, mert nekem ebből elegem van. A lakás úgy néz ki este, mintha semmit sem csináltam volna egész nap.

Azonban, ha olyan pár áll mellettünk, aki kiveszi a részét a családból, vagy akár egy egész napra is vállalja a gyerekeket, akkor rájön, hogy hatalmas dolog, amit a felesége csinál. Sajnos vannak apukák, akik sokszor nem mernek vigyázni a gyerekre, másoknak nincs lehetőségük vagy igényük. Az anyuka sokszor nem akar segítséget kérni, mert aggódik, hogyan lesz el a gyerek az apukával, vagy úgy érzi, ő ezt nem várhatja el tőle. Pedig szerintem a mai világban ezek alap dolgok lehetnének. Az apukák is töltsenek minél több időt a gyerekkel, és sokkal büszkébbek lesznek utána magukra és feleségükre és jobban fogják értékelni őket.

A blogírást mikor kezdted?

Egy anyuka azt mondta nekem, hogy őszinte részvétem, amikor megtudta, hogy ikreket várok.

Hirtelen nem tudtam, mit reagáljak nem is mondtam semmit. Ő komolyan így gondolkodik? Nyilván nem volt könnyű sem a terhesség, sem a gyermekek érkezése utáni időszak, de úgy gondoltam, nem így kellene felfogni a dolgokat.

Jöttek az ikrek, teltek a hetek, hónapok, évek és a legtöbb embernek az volt az első kérdése: Hogy bírod? És akkor elkezdtem gondolkodni, hogy is bírom én, nem lenne jó megosztani másokkal, kiírni magamból azt, hogy ez nem borzasztó, nem is annyira rossz?

Nagyon szeretem a blogírást, rengeteg tervem van, hogy miről írjak, de időt találni nehéz, most az segít egy kicsit, hogy az ikrek elkezdtek bölcsibe járni.

Milyen visszajelzéseket kapsz?

Nagyon sok biztatást kaptam, főleg a barátaim részéről. Negatív visszajelzés egy-kettő volt, de úgy gondolom, az illető nem is olvasta végig a bejegyzést, mert nem arról írtam, amire ő végül reagált.

Fontos, hogy ha van egy célod, akkor nem kell foglalkozni azokkal, akik nem állnak melletted és ellenzik, amit csinálsz. A negatív hozzászólásokkal nem szállok vitába, leírják a véleményüket és ez oké, csak én mást gondolok.

Vannak olyan ismerőseim, ahol „csak” egy-két gyerek van. Volt, aki azt mondta nekem, hogy a második gyereknél már másként csinál sok mindent. Ha neked négy gyerekkel megy az anyaság, akkor nekem menni fog kettővel is. Ez nagyon jól esett, és szeretném, hogy tényleg mások is tudják meg, hogy igenis lehet boldogan és jól élni négy gyerekkel is.

Később a blogírás mellé bekapcsolódott a babaruha tervezés is. Ez miből indult ki?

A férjem rokonai Svédországban élnek, és minden évben kapunk tőlük ruhácskákat, amik nagyon tetszenek. Nem hagyományos rózsaszín vagy babakék színűeket, hanem nem szokványos mintásakat, amiket sokáig tudtak hordani a gyerekek.

A fazonjuk mást volt, mint az itthoniaknak, tényleg hosszú ideig viselték a picik. Nekünk nagyon tetszettek és elkezdtünk gondolkodni a férjemmel, miként lehetne ilyet csinálni, kitalálni. Nem vagyok varrónő, ezért kerestem valakit, aki megvarrja ezeket ruhákat.

Ezen kívül rengeteg rossz minőségű ruhát lehet kapni. Régebben bementem egy boltba, találtam egy tök jó ruhát, aminek az egyik lába szára mosás után összement. Kiderült, nem ugyanolyan a szálirányba lett varrva a két lábszár a spórolás miatt.

Miként zajlik a ruhák tervezése, készítése?

Egyéni vállalkozó vagyok, egyelőre egy varrónővel dolgozom együtt. Hamar megtaláltuk a közös nevezőt Judittal, aki háromgyerekes anyuka, ezért bőven van tapasztalata a babák, gyerekek és ruháik terén.

Ő nem csak egy varrónő. Látszik, hogy minden ötletét, energiáját beleteszi a projektekbe, és ez nagyon sokat ad a közös munkához. Szívvel-lélekkel dolgozik, elmondja a véleményét, mi lenne, ha ezen kicsit alakítanánk, vagy a maradék anyagból valami mást csinálnánk? Keresgélek anyagokat is, amik nekem tetszenek, de a lényeg, hogy bababarát legyen mind. Például Vilinek vettünk egyszer tipegő hálózsákot és nem bírt benne megmaradni. Később előkerestem és az anyag összetétele 100% műszál volt, pedig bababoltban vettem.

Általában otthon kitalálunk egy terméket, elmondom Juditnak, mutatok képeket az ötletről, és akkor eldöntjük milyen anyagot használjunk. Keresünk szabásmintákat, alakítgatunk rajtuk, mint például a tipegő hálózsáknál is. Mikor a mintadarab elkészült, felpróbáltuk az ikrekre és igazítgatunk rajta. A kicsik nagyon szeretik, mert pihe-puha, ki se akarnak bújni belőle, de szezonváltás lesz és kell majd egy vékonyabb.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Négy gyerek mellett az első mindig is a család lesz, hatalmas munkákba nem tudok belekezdeni. Ahogy nőnek majd a gyerekek talán könnyebb lesz minden, de ahogy mondják, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy lesz-e a 80% család 20% munkából egyszer egyenlő arányú 50-50%. Örülnék neki ha majd ugyanannyit foglalkozhatnék a 4babies-zel, mint az én „4babies-eimmel”.

És tényleg, mi az, amihez értek? A gyerekekhez. Van tapasztalatom fiúban, lányban, piciben, nagyobban, ikerben. Akkor miért ne foglalkozzak olyannal, amiben hasznosíthatom a tudásom?