Játszva neveljük őket az életre – Magyarázzunk, kóstoltassunk, számoljunk!

Ha a gyerekünk játszik, lehetőleg ne olyan tárggyal tegye, ami készen kapott vagy a felnőttek játékát, használati tárgyait másolja lekicsinyítve. Ha a konyhában dolgozunk, alakítsunk ki a gyerekeknek is egy kis szigetet. Nagyon szívesen gyúrják a tésztát ők is együtt anyával, a mamával. Jó a dobálós játék, a kézműveskedés is. A lényeg, hogy közben a képzelőerejüket tudják használni, fejleszteni, javasolta Reményi Ilona. Figyeljük meg, kinek mi az érdeklődési köre. A kisiskolás kori hobbik, gyűjtőszenvedély is sok mindent elárulnak.

Az is kitűnik, mennyire van kereskedői érzékük a csemetéinknek, megtaníthatjuk őket, hogyan kell a pénzzel bánni, adni-venni, akár előre elkészített pénzekkel. Fontos, hogy a szakköröket, külön­órákat is élvezettel csinálja a gyermek. – Adjunk ezeknek kifutási időt. Ha megunja az egyik sportot, maradjon még fél évig, addigra kiderül, hogy csak nincs hozzá kedve, vagy más van a háttérben. Ne hagyjuk abban a közegben, ahol nem érzi jól magát, igaz ez az iskolára is. A fiúknak, akik kevésbé tudnak beilleszkedni az iskolába, keressünk olyan hobbit, amit egyedül ők csinálnak az osztályban: ha rajtuk kívül senki sem vív vagy görkorcsolyázik, az presztízst jelent, megszűnik a bántás, javul az osztálytársakkal való viszony.

Az étkezésben magyarázzuk el, hogy mi az egészséges, mi nem, és miért. Mondjuk el, mi a különbség a bolti és a házi tej, a teljes kiőrlésű és a sima liszt, a vaj és a margarin között. Kóstoltassuk meg velük a salátákat, próbáljanak ki mindent, ismerjék meg, minek milyen íze van, mit mivel lehet helyettesíteni. Azt is meg kell tanulniuk, hogy miből élnek a családok, mennyi bevételük van. Számoljuk ki, miből mennyi fogy egy héten, hónapban.