A Vas megyei eperföldeken is elkezdődött a szezon

Kis késéssel bár, de május utolsó, június első napjaiban már kinyitottak és gőzerővel működnek a Vas megyei Szedd magad eperföldek is.

Szombathely határában, a 86-os főút mellett már kora délelőtt legalább harmincan hajladoztak a végeláthatatlan epersorok között. Idősek, fiatalok, családok, többségükben nők. Aki jártak itt a hétvégén is, azok azt mondták, voltak ennél sokkal többen is. Vincze Péter 520 forintért adta a valóban mézédes, Honey fajtájú földieper kilóját. Változó – felelte arra a kérdésre, hogy ki mennyit visz. Akad, aki csak egy kilóért jön ki, míg más negyvenegyet is megszed. Viszik műanyag tálban, fonott kosárban, rácsos műanyag ládában.

– Május 25-én nyitottam ki először, azóta egyszer három napra bezártam, mert elfogyott az érett eper. Jó háromhektáros a bérelt területem, minden nap másik kaput nyitok ki, hogy egyenletes legyen a szedés. Az idei szezon messze elmarad a tavalyi mögött: virágzáskor a fagy tizedelte meg a termést, az esőzések miatt pedig sok érett szem megrohadt a tövön.

A szombathelyi Mettler Dóra Anna éppen a csomagtartóba pakolja a gyümölcsöt, kislánya, a két esztendős Hanna arcocskája kóstolgatásról árulkodik.

– Már a nyitás napján itt voltunk, ez már a második szedésünk – mutatja az anyuka a telt edényeket. – Lakásban lakunk, nincs kiskert, ezért minden évben kihasználjuk a lehetőséget. Tizenöt kilót sikerült szedni, lekvár lesz a nagy részéből, a többit pedig lefagyasztjuk. A dzsemet korábban a mama receptje szerint főztem, most már dzsemfixszel gyorsítom a munkát.

Barátnője, Kurucz Anna előrelátó volt: már csuma nélkül szedte ládába a maga három kiló eprét. Ez már megy is otthon a lekvárba, méghozzá édesítőszerrel. Az eritritet, nyírfacukrot mindig úgy adagolja a gyümölcshöz, hogy közben kóstolja. Nem szereti, ha túl édes a lekvár. Azt tervezi, az idén az agave szirupot is kipróbálja édesítésre. Cukorbeteg van a családban, alternatív megoldásokat kell keresnie.

A beszalmázott sorközökben guggolva szorgoskodik Soós Mónika és Sándor Zsolt, akik szintén elhozták a kisebbik gyermeküket, Ádámot. A család már alig várja, hogy Mónika elkészítse a habos epertortát, amit, ahogy az apuka viccesen megjegyzi, ilyenkor érdemes csak megkívánni.

– Minden szezonban kétszer is elkészítem a habos epertortát. Legalább másfél kiló eper lesz benne, magyarázza az édesanya, majd hozzáteszi: – A kicsit éretlenebb szemeket válogatjuk a szedéskor, így nem nyomódnak össze szállítás közben. Otthon aztán szétterítjük a szemeket és holnapra szépen megérik mind. Amit nem eszünk meg frissen és a tortához sem használom fel, azt egy pici cukorral meghintve, összenyomkodva teszem a mélyhűtőbe, kisebb adagokban, így nem veszíti el a színét olvasztáskor.

Zsolt hozzáteszi: több helyet is kipróbáltak már, de ennél maradtak. Nemcsak azért, mert ez van a legközelebb az otthonukhoz, hanem azért is, mert jóízűek és egészségesek a szemek. Egy óra alatt sikerült teleszedniük a tízkilós kosarat.

A 87-es út mellett Gencs­apáti határában is beindult végre a szezon. Marosiné Parcsami Edit termelő szerint az idén nagyon keservesen kezdődött meg az érés, az eper jelentős késésben van a korábbi évekhez képest. A cseresznyének sem kedvezett az időjárás: ami nem repedt meg a sok eső miatt, azt a viharos szél rázta le. Családjának Győrben is van eperültetvénye, ott, ahol homokos a talaj, több nappal előbb kezdtek pirosodni a szemek. Gencsapátiban az első napokban még nem is hirdette a szedési lehetőséget, a törzsvendégek így is megtalálták. Még most is sok a zöld szem, azt mondja, most már nem kellene több eső, hogy ezek már szépen beérjenek.