Halőrökkel szeltük a Rába vizét – Csónakból látszik az is, ami partról nem

Az elektromos motornak hála, csendesen siklik az alumíniumcsónak, alig-alig csobban a víz, a part mentét kutatjuk, horgászokat keresünk a Rába nicki gát fölötti szakaszán. A csónakot Sipos Károly vezeti, ő 21 éve halőr főállásban, a vizet Szekeres Balázs társadalmi halőr fi gyeli, míg a parton Konyher Tivadar ellenőrzi a horgászokat harmincéves tapasztalatával. A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége pár hónapja – a vízparti ellenőrzés mellett – megkezdte a vízről történő ellenőrzést, egy alkalommal velük tartottunk mi is.

A csónakról érkező halőrökre nem számítanak a horgászok, ráadásul így azok is láthatók, akik a partról nem feltétlenül. A vízről aztán észrevehetők az elrejtett csapóhorgok vagy hálók is, igaz nálunk, Vas megyében ritka a komolyabb visszaélés. A halőrök feladata persze nem csak az ellenőrzés, ők segítik a versenyek előkészítését, szervezését, teszik rendbe a horgászhelyeket, tisztítják meg a vizeket a haltetemektől.

A halőri munkának megvannak a szépségei, de van nehéz oldala is. Egyelőre mi csak a szép részét ismerjük a halőri munkának, de miközben kanyargunk a vadregényes folyón, szó esik a nehezebb napokról is.

Ahhoz, hogy valakiből halőr legyen, alap, hogy tudjon horgászni, ismerje annak szabályait, szeresse a természetet és tisztelje a törvényeket, ezek nélkül ugyanis nem fog menni. A jogszabályokat ráadásul naprakészen kell ismerni, hiszen mindig akad valami, ami megváltozik. Miközben beszélgetünk, a jobb oldali parton négyfős társaság tűnik fel, közülük ketten horgásznak négy bottal. Mint kiderült, két órával korábban érkeztek, és a terv, hogy este is maradnak, most pontyra, később harcsára mennek majd, de még nem fogtak semmit.

– Meleg van, nem harapnak a halak – jegyzi meg egyikőjük. A papírok itt rendben voltak és a halőröknek sem volt okuk feltételezni, hogy a horgászok halakat rejtegettek a kocsijukban. – Amikor a horgászok nem járnak tilosban, örömmel veszik közeledésünket, ilyenkor elbeszélgetünk, olykor tanácsot is adunk, amit a horgászok megköszönnek, és ez jó érzés. Azok viszont, akiknek vaj van a fején, érthető módon nem lelkesednek értünk, ha megjelenünk – mondják.

Egy profi, több évtizedes múlttal rendelkező halőr persze már a gesztusokból kiszűri, hogy valami nincs rendben, sőt a fogási naplóból is rengeteg minden kiolvasható, például, hogy ki mennyit horgászik és mennyi halat fogott.

A halőr célja nem az, hogy megbüntesse a horgászt, de ha valaki nem tartja be a szabályokat, sajnos nemigen tehet mást. Márpedig a szabályok szigorúak, például ha valaki nem jelöli meg azt a napot, amikor horgászni fog – még a horgászat megkezdése előtt –, akkor tízezer forintja bánhatja, aztán azokat a halakat is vezetni kell a fogási naplóba, amit a horgász magával visz. A nemes halakat, mint amilyen például a ponty, a csuka vagy a harcsa, ráadásul mindjárt a kifogás után be kell jegyezni, ha ez nem történik meg, a halőr úgy tekint a halra, mintha azt ellopták volna. Persze a halőrök kisebb szabálysértéseknél először írásbeli figyelmeztetéssel próbálják jobb útra terelni a pecásokat, ám a súlyosabb eseteknél a figyelmeztetésnek már nincs helye, kizárólag a feljelentésnek, aminek jelentős halvédelmi bírság és eltiltás lesz a következménye.

Június óta folyamatosak a csónakos ellenőrzések és több orvhorgász esetében is indult eljárás engedély nélküli horgászat miatt, egy esetben pedig a rendőrség segítségére is szükség volt. Súlyosabb esetekben akár évekre eltilthatnak valakit a horgászattól, ezért nem érdemes kockáztatni.

– Ez a munka nem olyan kötött, mint egy gyárban, csak hát nekünk akkor kell a legtöbbet menni, amikor más pihen. A legtöbb ellenőrzés nem télen van hétfőnként, hanem nyáron, hétvégén, amikor a legtöbb a horgász – mesélik a halőrök. Bár most hétköznap van, de azért szép az idő, hamarosan fel is tűnik egy újabb horgász. Ő egy órája érkezett, és mint kiderül, az ő szákja is üres.

– Először vagyok itt, de valamiért nem kapnak a halak, meleg van – mondja. Tarczi József pár hónapja kezdett horgászni, a szomszédja biztatására. Mint meséli, ki sem meri számolni, mennyit költött már most a horgászatra, de nagyjából 400 ezer forint körül járhat. És hogy mi a jó benne? Szerinte van az emberben egy ősi vadászösztön.

– Amikor indulnék, az utolsó pillanatig várok a bot kihúzásával, hátha akkor jön meg a szerencsém – mondja. A halőrök nála is mindent rendben találnak, jó horgászást kívánnak, majd továbbcsorogtak a folyón felfelé, már nélkülünk.