Vajdahunyadi vendégek Csörötneken – A szórványban különösen nehéz megőrizni az anyanyelvet

A csörötneki Akácfa Kempingben táboroztak a vajdahunyadi gyermekek, akik életükben először jártak Magyarországon. A Vas megyei Közgyűlés alelnöke, Marton Ferenc és az Árpád-házi Szent Imre Alapítvány közbenjárásával utazhattak az iskolások anyaországukba. A gyermekek egy része vegyes családból jött, tehát egyik szülőjük magyar, a másik román anyanyelvű. Köztük voltak olyanok, akik magyarul egyáltalán nem is tudtak.

Az egyik kisfiú, Buçu Sebastian, aki szintén ilyen családból származik, itt kapott kedvet a magyar nyelv megtanulására, néhány új magyar szó birtokában térhetett haza. Egyik kis társa, Bogos Andrea tanítgatta olvasni a fiút, aki ottjártunkkor a Hamupipőkét próbálgatta felolvasni nekünk.

Fogarasi Izabella, a gyermekek kísérője úgy véli, a vegyes családokban – főleg, ahol az apa a magyar – egyre kevésbé ápolják már a magyar hagyományokat, hiszen erősebb a kisgyerekek életében az anyai jelenlét, így inkább hallanak román szót, mint magyart. Ott, ahol mindkét szülő magyar anyanyelvű, sokkal inkább jelen van a magyar beszéd, a hagyományok ismerete és őrzése, bár Izabella szerint egyre inkább eltűnőben van Erdélyben a magyar hagyományok ápolása.

Ezért is bízik benne, hogy a Vas megyei táborozás elülteti bennük azt a csírát, melynek köszönhetően felnőtt korukban is szívesen visszanyúlnak majd a gyökerekhez, és gyermekeiknek is átadják a magyar kultúra szeretetét, annak őrzésére való törekvést. A tanárnő azt is megosztotta velünk, hogy a gyermekek Vajdahunyadon rendszeresen felolvasnak a magyar nyelvű szentmiséken, sokan kimondottan magyar iskolába járnak, ők anyanyelvi szinten beszélik a nyelvet.

Rönökön és Csörötneken is volt alkalmuk részt venni szentmisén, sőt négy alkalommal a táborozók lehettek a ministránsok, de még a szentleckét és a könyörgéseket is ők olvashatták fel. Az egész vajdahunyadi csapat nagyon hálás a szívélyes fogadtatásért, a helyiek mindent megtettek annak érdekében, hogy jól érezzék magukat anyaországukban. Különösen kiemelték a csörötneki asszonyok kedvességét, akik a kempingben jártukkor elhalmozták a gyerekeket mindenféle földi jóval: vittek nekik édességet, palacsintát, kalácsot, lekvárokat, szörpöket.

Tanárnőjük kiemelte, nem számítottak ilyen szívélyes fogadtatásra, örül, hogy a környéken ilyen kedvesen fogadják az idegeneket – akik bár más országból érkeztek, éppen olyan magyarok, mint ők maguk. Rengeteg időt szánt a csoport a környék megismerésére. Minden nap sétáltak, fürödtek a Hársas-tóban és a körmendi fürdőben – Körmenden a Bárkaházban is jártak, ahol egy rövid oktatás után vízre is szállhattak kettes kajakokban. Viszákon Szarvas József Jászai Mari-díjas színművész birtokán vendégeskedtek, ahol néptáncbemutatóval, bábszínházzal és vendégséggel várták őket. Szentgotthárdon részt vettek az augusztus 20-i ünnepségen, majd a búcsúban estig koncerteket hallgattak – a tanárnő elárulta, nagyon örült annak, hogy mulatós zenére bulizhattak, a magyar mulatós zene kifejezetten közel áll a szívükhöz.

Az ünnepi szentmisén a tisztelendő külhoni magyarságról szóló prédikációja olyan megható volt számukra és annyira szíven ütötte Izabella tanárnőt, hogy végigsírta a szentmisét. Az, hogy két ország magyarjai együtt ünnepeltek, melegséggel járta át mindannyiunk szívét.