A nagy forróságnak, a csapadékhiánynak és a „vadetetésnek” ára van a megyénkben is

Van, ahol megsült, van ahol szarvasok rágták le a napraforgófejeket – mondja Horváth Gyula mezőgazdász a Rábapaty mellett fekvő termőterületén. Ami pedig megmaradt volna, azt egy augusztus 24- én érkező vihar tarolta le. Sok helyen így teljesen fekszik már a növény. – Az idei nyár nagyon megviselte a napraforgót, egy rémálom lett belőle – fogalmaz. Hiába adott meg mindent a növényeknek, permetezett, tápszerezett, mégis alig termett valami. Az extrém hőség hatására hamarabb értek be a magok. Nem kellett érésgyorsító, már így is augusztus vége óta teljesen fekete minden tábla. Nemsokára kezdődhet az aratás, még ha a szokásosnál borúsabb hangulatban vágnak is neki.

Le kell szedni ami megmaradt, így nem lesz akkora a veszteség – mondja. Összesen 90 hektárra vetett napraforgót, ebből ötven megsült. Máshol az élelem után kutató vad a tábla szélétől 20-30 méternyit is lelegelt. Az állatok a napraforgót még csillagbimbós állapotban eszik, májustól július végéig fogyasztják a termést. Pedig ez a szezon is szépen indult. Június elejéig nagyon jól alakult minden. Tavaly rekord, 30 mázsás termése volt Horváth Gyulának hektáronként, az idén is olyan jók voltak a korai kilátások, hogy 20-ra le is szerződött.

Most egy kicsit aggódik, hiszen úgy látja, akad, ahol még a 14 mázsát is alig fogja elérni a hozam. A nyár elején ugyanis rohamosan elkezdtek leszáradni a levelek, szinte megállt a növényekben az élet, nem fejlődtek tovább. A levél olyan a napraforgónak, mint az embereknek a tüdő – fogalmazott a gazda. Anélkül elhal.

Az elmúlt hónapokban nagyon sok volt a lokális csapadék. Előfordult, hogy valahol szakadt az eső, míg néhány kilométerrel odébb porzott a föld, egy csepp csapadék nem esett. Rosszkor volt a napraforgó rossz helyen – mondja Horváth Gyula. Az ő földjeit rendre elkerülték a felhők, semmi sem segített a növények táplálásában. A viharkárokra van biztosítása, így ez fedezi majd a bevételkiesés egy részét.

Vadkárra nem kötött szerződést, de a vadásztársasággal megbeszéléseket folytat, úgy látja, nagyon segítőkészen állnak hozzá, reménykedik, hogy így is egyezségre jutnak majd. Hangsúlyozza: sosem mérges a vadkár miatt, szereti az állatokat, nekik is szükségük van élelemre. A forróságban pedig egyértelmű, hogy a lédúsabb magokat keresik. Csak most okoz ez nagy gondot, amikor a termés többi része sem maradt meg. Pedig betegség nem pusztított, a hatalmas terméskiesést – ami több millió forintra is rúghat – mind az időjárás okozta. A hőstressz, az aszály és a viharok.

A búza nagyon jól termett idén a megyében, ez annyit kompenzál, hogy nem megy el teljesen a kedve a folytatástól, és reménykedik, hogy jövőre szebben alakul az év – teszi hozzá. Szerinte ez a kiszámíthatatlanság, szélsőségesség egyértelműen a klímaváltozás hatása, nem emberi tényezők okozzák a néha elképesztően alacsony termésátlagokat. Ekkora forróságot nem tudnak átvészelni a növények. Azt mondja, most vagyunk a huszonnegyedik órában, még meg lehetne állítani a folyamatot. Ha viszont ezt nem tesszük meg – a nyilvánvaló jelek ellenére sem –, annak beláthatatlan következményei lehetnek.