Színház, minőség és jókedv a körmendi partoknál

Végy egy kis zöld területet, adj hozzá lelkes civil közösségeket és fűszerezd meg egyéni látásmóddal, kulturális érzékenységgel, tehetséggel és némi pályázati támogatással. Hogy mi jöhet ki ebből, azt jelen állás szerint a Körmendi Kastélyszínház Társulat Rába-parti fesztiválján fellépő amatőr társulatok tudják a legjobban. Például a vasváriak, akik a nyitónapon vállalták a felütést Móricz Zsigmond A tűz lángjai című előadásukkal.

Egyszerű díszletek, nagyszerű orgánumok, összeszokott csapat és jól elhelyezett élő zenés betétek. Vagy a bükiek, akik a Szénapadlással üdítő energiákat mozgósítottak. A nyitónapon a házigazda is kitett magáért, A Grönholm-módszer egyszerre volt energikus és valóságos, igazi indulatokkal, elgondolkodásra késztető elemekkel. A márkóiak Rézrúdja rejtői hangulatot hozott, egy kicsit obszcén volt, egy kicsit többértelmű, de éppen ettől olyan valóságos.

A komlóiak élőzenés Kávéházi Capriccóval készültek, és jaj, hogy a fizika–kémia szakos egyesületi elnöktől, Harkai Jenőtől hangzott el a keserédes Ne sírj, bohóc. Zárásnak jött a Bányavirág Székely Csabától, előadták a legmesszebbről érkező érmihályfalviak. Nekik ez a darab különösen sokat jelenthetett, lévén határon túliak, Partiumban élnek. Ez egyértelműen többletet jelentett, és komolyan kellett venni az előadást.

A zárónapon a homokbödögeiek régre, Shakespeare-ig nyúltak vissza a Pyramus és Thisbével, majd jött a Kastélyszínház Társulat, amely már könnyű vizekre evezett Vadnay László Hipnózisával, Karinthy Frigyes Teknősbékájával és Nóti Károly Körmenetével.

Hogy mi volt ennek a három napnak a hozadéka, azt a két profi vendégszínésznő, Fodor Annamária és Kakasy Dóra foglalta össze a legjobban: – Nekünk ez a hétvége igazi felüdülés volt. Feltöltött bennünket, hogy olyan emberekkel találkozhattunk, akiken látszott, hogy jól vannak és szeretnek élni. A fesztivál eszünkbe juttatta, hogy mi is így kezdtük, amatőrként, és talán figyelmeztetett is bennünket arra, hogy mennyi alázat kell egy-egy előadáshoz, fellépéshez.

Lehet, hogy a rutin miatt néha mi ezt már elfelejtjük. Nem volt tétje a fesztiválnak abban az értelemben, hogy nem volt verseny, de az az érzésünk, hogy ez a fajta művészet ártatlan és tiszta, művelői abszolút elkötelezettek és némelyikük megállná a helyét a profik között is. Három nap, tizenegy előadás. Ez történt hagyományteremtő szándékkal a nyárutón a körmendi Rába-parton.