Szabó T. Anna és Dragomán György mesélt a diákoknak Szombathelyen

Szabó T. Anna költő és Dragomán György író voltak a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium vendégei pénteken. Az iskola díszterme délelőtt 10 órára zsúfolásig megtelt az érdeklődő diákokkal, többek kezében a szerzők által írt kötetek pihentek. A kortárs magyar irodalom talán legismertebb házaspárjának tagjai Szombathelyen töltötték fiatalságukat, itt talált rájuk a szerelem is, és míg Anna a Kanizsai Dorottya Gimnázium, addig Dragomán György a Nagy Lajos diákja volt, aki mint kiderült, véletlenül éppen 31 évvel ezelőtt, egy október 4-i reggelen lépte át az iskola küszöbét.

A beszélgetés moderátora Pinezits Helga magyartanár volt, aki először a szombathelyi iskolás évekről kérdezte a két vendéget. Kiderült, csupa jó és vicces élményük van Szombathelyről, mint amikor Dragomán György – mivel azt hitte, úszósapkából csak ilyen létezik – egy rózsaszín fröccsöntött virágos példányban jelent meg az iskolai úszáson. Miután mindketten Erdélyből érkeztek, kezdetben akadtak nehézségek is, mivel az akkori Romániában egészen mások voltak a szokások, mint nálunk. Például tanár elvtárs volt a megszólítás, és ha kérdeztek valamit, bizony ugrani kellett, Szombathelyen azért ennél lazábbak voltak az iskolák már akkor is.

Mindketten meséltek az alkotás folyamatáról, ami egy rendkívül magányos műfaj és hatalmas koncentrációt igényel. Egy kívülálló nem érti meg, hogy sokszor látszólag csak ülnek és bámulnak, miközben belül élet-halál harcot vívnak a megfelelő rímért, fordulatért, folytatásáért. Akadnak pillanatok, amikor könnyen megy az írás, máskor pedig sehogyan se.

Szabó T. Anna elmesélte, a kezdeti időszakban férje sokszor kihagyta a balatoni nyaralásokat, mivel dolgoznia kellett. – Aztán egész nap írtam két mondatot, amit végül kihúztam – mesélte Dragomán György, aki ma már a családdal tart, ha nyaralásról van szó, mivel rájött, nem írni ott is kiválóan tud. Megtudtuk, vannak művek, amelyek csaknem tíz éven át készülnek, de ez nem azt jelenti, hogy mást ilyenkor nem ír az ember, csupán van, hogy időt kell hagyni a dolgoknak, néha elég két nap, máskor kell a tíz év. Ezt nehéz megszokni, ahogyan azt is, ha nem megy az írás, magunkban kell keresni a hibát, bár hajlamos az ember a gyereksírásra, rossz laptopra, miegymásra fogni.

Anna és György fordít is, ennek köszönhetően gyerekeik gyakorlatilag maguktól tanultak meg angolul, igaz ehhez kellett az is, hogy apjuk egy angol szövegű videojátékot játszott velük.

A beszélgetés végén aztán – mintegy meglepetésként – a gimnázium színjátszói egy Dragomán György művéből készült színdarabot mutattak be.