A vasi munkaerőpiacról HR-szakemberek a Vas Népe-állásbörzén

Körkérdéssel fordult a panelbeszélgetés résztvevőihez Jagodits Zsuzsa moderátor: arról faggatta őket, hogy tényleg nagy kihívást jelent-e a toborzás. A válaszok újabb égető témákat vetettek fel.

Bognár Balázs, az ADA Hungária Bútorgyártó Kft. cégvezetője szerint kissé javult a helyzet, többen jönnek vissza külföldről. Aki Magyarországon kívül próbál szerencsét, az általában rendelkezik szakképesítéssel, eltölt külföldön 5–10 évet úgy, hogy nem a szakmájában dolgozik, utána jön vissza. A bökkenő az, hogy ilyenkor nehezen talál a végzettségének megfelelő pozíciót. A megszerzett tudást kevésbé lehet naprakészen tartani, ha mondjuk, valaki Ausztriában mosogat. Összességében: még tudják pótolni azokat, akik valamiért elmennek a cégtől, betanított munkást könnyebben találnak, de szakképzett emberből nagyon kevés van. Még egy jelenséget említett: a fiatalok hamar akarnak nyugati szintű béreket elérni. Pedig először bizonyítaniuk kellene, és néhány éven belül elérhetik a vágyott bért.

Dr. Kántor Gyöngyi, a SáGa Foods Zrt. HR-igazgatója úgy nyilatkozott: viszonylag hamar, zökkenőmentesen betöltik a betanított munkás, operátori pozíciókat, ha a jelentkező valóban dolgozni szeretne. De sokan nem megbízhatóak. A felvételi procedúra első részén átmennek, aztán százból ha tízen jelennek meg a próbamunkán, és ha egy munkába áll, az már siker. A HR-igazgató szerint a rendszerváltás óta felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjait a szülei óvják a világ kockázataitól. Azt sem hagyják, hogy nyáron munkát vállaljanak, így meg sem ízlelik, milyen hattól kettőig dolgozni, műszakba járni és szabályokat tanulni, inkább szereznek egy harmadik diplomát. Egyetértett az előtte szólóval: a műszaki végzettségű jelentkezőkből nagy a hiány.

Ezeket erősítette meg Vörös-Borsody Csilla is, a PNH Kft. képviseletében, hozzátéve, hogy ha a külföldön dolgozóknál életszakaszbeli változás áll be, vagy mérlegre teszik, milyen keveset látják a családjukat, néhány év után hazajönnek. Szerinte a HR-terület legnagyobb feladata 2020-ban az lesz, hogy éles szemmel szűrjön, szelektáljon, hogy a növekvő számú jelentkező közül biztosan tudja, ki állítható munkába.

Lukács Mónika, a Szombathelyi Járási Hivatal foglalkoztatási osztályának vezetője speciális helyzetükről beszélt: rálátnak az álláskeresők és a munkaadók problémáira is. Az utóbbi évek fő kihívásainak a munkaerő megtartását és a határközelségből adódó munkaerő-elszívást nevezte. Megerősítette: adódhat olyan szociális helyzet, családi körülmény, amiből kifolyólag a kinti bér 60-70 százalékával is beérik itthon a magyarok. Lenkai Nóra az ELTE SEK részéről a fiatalok hozzáállásáról beszélt. Hallgatóik többsége a tanulás mellett dolgozik. Nincsenek könnyű helyzetben, de a mostani munkatapasztalat segíti majd őket később az elhelyezkedésben. Az ELTE SEK fő profilja a pedagógusképzés. Azzal biztatják a hallgatóikat, hogy mire végeznek, megbecsülik a szakmát, és piacképes jövedelmük lesz. A gépészmérnökképzés mellett a turizmus-vendéglátás szakot is indítják duális képzésben: szeretnék a cégekkel együtt gondolkodva kinevelni a fiatalokat.

Lukács Mónika szerint a munkaerő-piaci változások annyira felgyorsultak, hogy ezt iskolarendszerű képzéssel nagyon nehéz követni. A duális képzés a jövő útja, a gyors változásokra csak a munkáltatókkal együttműködve lehet reagálni. A PNH-nál, ha egy jó alanyt látnak és tudják, hogy mely területen lesz rá szükségük, arra is hajlandók, hogy házon belül akár évek alatt, de „felépítsék” a kollégát. Kérdés persze, hogy a hosszú távú együttműködésre való akarat megvan-e a másik fél részéről is. Az ADA-nál százból egy diplomásra van szükség, a többiek kétkezi munkások. Ám a gyerekek nagyon keveset tudnak például a náluk hasznosítható szakmákról, jegyezte meg Bognár Balázs. Tudatosítani kellene bennük, ne úgy képzeljék az életüket, hogy csak egy helyen dolgoznak majd: továbbléphetnek, vagy akár vállalkozhatnak is később.

Elhangzott még: összefogásra van szükség, házon belül a társosztályokkal, házon kívül az oktatással, a kormányhivatallal, akár más munkáltatókkal is, hogy egymást segítsék a jövő nemzedéke érdekében. Ez, valamint a törődés, az intenzív kommunikáció és a jó gyakorlatok megismerése jelenti majd a közös sikert.