Hogyan válasszuk ki a legmegfelelőbb fekvőhelyet?

Akár tetszik, akár nem, az egyik legalaposabban kiválasztott bútordarabnak az ágynak kell lennie egy jól használható lakás kialakításánál. Talán nem ismeretlen az a tény, hogy – jó esetben – életünk egyharmadát fekve, pihenve töltjük, ezért érdemes kifejezetten figyelni az ágy megválasztására. Ha listára szeretnénk venni, melyek azok a pontok, amelyek egy ágy beszerzésénél döntőek, akkor dobogós a dizájn, a méret, a magasság, a matrac és az sem mindegy, hogy a szoba mely részére kerül a fekvőhely. Mindemellett persze legyen kényelmes, és adjon optimális tartást a gerincnek.

Elsőként az ágy vázát célszerű kiválasztani: a kivitelezés és a dizájn a két kulcsszó e szempontnál. Amikor az üzletben járunk, akkor már tudnunk kell fejben pár lényeges adatot: mekkora méretűt szeretnénk (legalább, legfeljebb), egyszemélyeset vagy franciaágyat. Méret szerint létezik 90×200-as, 140×200-as, 180×200-as, természetesen egyedi kialakításút is lehet készíttetni asztalossal, vagy ahol van rá lehetőség. Az üzletben ne ránézésre döntsünk, mindig van lehetőség kipróbálni az ágyat. A benne lévő matrac kényelmességét próbáljuk figyelmen kívül hagyni, helyette az ágykeretre koncentráljunk: elég magas-e, könnyű-e leülni rá, felkelni róla, hosszban és szélességben is megfelel-e.

A fekvőhely típusa sem olyan egyértelmű, mint gondolnánk, számos variációból választhatunk kedvünkre valót: lehet fej- és lábtámlával ellátott: ezek általában fából vagy fémből készítettek, lehetnek egészen egyszerűen megmunkáltak vagy díszesek, és léteznek olyan fajták is, amelyek fejrésze bőrrel vagy textillel bevont. Eltérő magasságú támlákat gyártanak: a hosszabb, magasabbra nyúló változatok például ágyban olvasóknak optimális választásnak bizonyulhat. Népszerűek a platformágyak – ezek rövidebbek, mint a hagyományosak, és nem mindegyiket készítik fejtámlával. A lábnál lévő támla nem része a kialakításnak.

Léteznek a függőlegesen lenyitható, fal mögül kihúzható, előhajtható ágyak – az úgynevezett Murphy-ágyak. Nevét tervezőjéről, William Lawrence Murphyről kapta az 1900-as évek elején. Praktikus ágyról van szó: olyan garzonlakásokban ideális, ahol kevés a hely egy franciaágynak. Ha már helytakarékosság: a kinyitható ágy is opció, azonban azt figyelembe kell venni, hogy mindennapos használatra nem a legalkalmasabb. A praktikum és a kényelem is találhat közös nevezőt a tárolórekeszes ágyak esetében. Ezen típusnál a magasság jellemzően végleges, hiszen a matrac általában fix része a kialakításnak. Így a több alkalommal tett áruházi próba döntő a későbbiekre vonatkozóan is. Előnye viszont a matrac alatti tárolóhely, amelyet elsősorban az ágynemű tárolására találtak ki, ám sok minden belefér.

Ritkább manapság, hogy baldachinos ágyra vágyik valaki, azonban nekik sem kell sóvárogniuk utána: sok üzletben válogathatnak a sarkokból magasan, akár a plafonig felnyúló, díszített farudakkal ékesített változatokból. A matrac kiválasztása sarkalatos pontja a megfelelő ágynak: olyat célszerű választani, amelyről reggel felkelve kipihentnek érezzük magunkat.

Ennek eldöntéséhez azonban nem elég egy-két áruházi teszt: ha egyet kiszemeltünk, kérjünk próbadarabot belőle pár napra, hogy élesben is bizonyíthasson. Legyen kemény vagy puha, szivacs vagy rugós, támassza alá a gerinc görbületeit, izmaink ne feszüljenek alváskor.

Általában a főfalhoz állítva kap helyet ez a bútordarab a szobában – a tervezők szerint, ha a háló négyzet alapú, akkor az ágy a központi tengelyen kapjon helyet. Ha átlagos téglatest, akkor legyen részekre osztva a terület: egyik felében legyen az ágy, a másikban az egyéb berendezése a helyiségnek. Ha pedig nagy az alapja, akkor akár a szoba közepén, önmagában is állhat, figyelve az összhatásra, különösen arra, hogy megfelelően ki legyen töltve a szoba, ne keltse üresség érzetét.