Bercit visszavárják az otthon idős lakói

Kinn ragyogó, őszt idéző december, benn, az intézet felső emeletén lévő részlegen tapintható az öröm és a szeretet. Mondhatnánk, hogy semmi különös nem történik, ez a hétköznap dél­előtt is olyan, mint a többi, de nem. A társalgóban idős emberek ülnek, egy zsemleszínű labrador jár körbe-körbe: mindenhonnan bezsebeli a simogatást.

Frigy Gyöngyi foglalkoztatásszervezőtől származott az ötlet, az oladi iskolában nemrégiben megrendezett érzékenyítő napon találkozott a zsemleszínű labradorral, Bercivel és gazdájával, Bősze Györggyel, a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületének elnökével. Gondolta, Berci és Gyurci a demens osztályon is csodát tehetnének. És tettek is: Lendvai Imréné, Marika részlegvezető ápoló azt mondja, a társalgóban ülő lakók többségének figyelmét nagyon nehéz lekötni, főleg ilyen hosszú időre. Márpedig a lakók most nem szívesen mozdulnak: hallgatják Bősze György kutyás történeteit, és alig várják, hogy Berci visszatérjen hozzájuk, és a tenyerükből egye a jutalomfalatot. Közben előkerülnek a régi emlékek: hogy kinek milyen kutyája volt otthon, mi volt a neve, és egy-egy szívmelengető történet is felsejlik a múltból, ami mosolyt csal az idős emberek arcára.

Berci jól vizsgázott az otthonban, így elképzelhető, hogy visszajáró vendég lesz a demens részlegen. Marika azt mondja, ez a történet otthon is működhet: arra bátorítja az idős hozzátartozójukat ápolókat, hogy engedjék szeretteik közelébe a négylábú kedvenceket: egy kutya vagy egy macska ugyanis csodákat tehet az idős emberekkel.