Dr. Kántor Gyöngyi, HR vezető otthon érzi magát Sárváron 

A Budapesti Corvinus Egyetem négy féléves HR Business Partner szakirányú továbbképzési szakán kívül az összes iskoláját a Pécsi Tudományegyetemen végezte, 2015-ig Baranya megye székhelyén, a szülővárosában élt és dolgozott Kántor Gyöngyi. Tizennyolc évet töltött a BAT Pécsi Dohánygyárban.

– Emberekkel foglalkozni hivatásszerűen – mindig is ez volt a célom, de teljesen véletlenül kerültem a HR közelébe. Érettségi után az édesanyám ötlete volt, hogy vállaljak nyári munkát egy olyan cégnél, ahol az angol nyelvtudásomat is használhatom – így kerültem a dohánygyárba, és lettem gyakornok. Az első héten a HR-szakigazgató titkárnője mellett dolgoztam, aztán helyettesítettem őt, mély vízbe dobtak. Lassanként bevonódva a HR-es tevékenységekbe megszerettem a szakmát. Közben, 1997 szeptemberétől a PTE BTK magyar nyelv és irodalom szakán bölcsésznek és középiskolai tanárnak kezdtem tanulni, majd tanulmányi szerződéssel, 1999 szeptemberétől levelező tagozaton a PTE-FEEFI személyügyi szervező szakán is megkezdtem tanulmányaimat. Párhuzamosan tanultam és dolgoztam, sőt ha lehetett, óraadóként is tanítottam a PTE több karán. Sokan kétkedve és fejüket csóválva néztek. Azt kérdezték tőlem a szüleim is, mire ez a sietség, hiszen ráérek az egyetem után is mindenre. De én nem szeretem halogatni a dolgokat. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy hagytak kibontakozni: kipróbálhattam magam a versenyszférában. Az eddigi életem során megtanultam: ha valakiben van belső motiváció, akarat, ha jó valamiben, akkor nem szabad letörni a szárnyait, hadd tapasztaljon meg jót, rosszat és törjön magának utat.

Gyöngyinek saját bevallása szerint rögös volt az útja, lépésről lépésre vezetett felfelé a ranglétrán. Számos feladat, projekt fűződött a nevéhez a klasszikus HR-es munka mellett. Jelentős részt vállalt a vállalati információbiztonság felülvizsgálatában, vezetőfejlesztésben, változások koordinálásában.

A kezdetek

2004-ben született meg az első gyermeke, 2007-ben pedig ikrei. 2004-től öt évet otthon töltött a gyerekekkel, akkoriban „csak” PhD-zett és OKJ-képzésben tanított egy pécsi iskolában. Abban az időszakban sok segítséget kaptak a férjével a négy nagyszülőtől, akik mind pécsiek.

– Jelen akartam lenni a gyerekeim életében, ezért hagytam ki ennyi időt a szakmai életemben, de teljesen nem tudtam leállni. Mivel óraadóként nagyon szerettem, amikor több száz hallgató csillogó szemmel, érdeklődve figyel az órán, a titkos tervem volt, hogy átnyergelek az egyetemi szférába. Azt gondoltam, a pedagógus lét más kihívásokat tartogat, és megfelelőbb egy háromgyermekes édesanyának, ez végül másként alakult. A doktori iskolában olyan témát választottam, amely innovációt hoz a nyelvészetben, a kommunikációban, és amire mindenki felkapja a fejét. Olyat akartam alkotni, amit más még nem: funkcionális MRI-vel vizsgálni embereket. A PTE Neurológiai Klinika egyik kutatócsoportjával, közvetlenül pedig egy PhD előtt álló neurológus hallgatóval kezdtem együtt dolgozni 2011-ben. Mind az orvostudomány, mind pedig a nyelvészet számára érdekes témát választottunk, a dadogást. Felnőtt férfi dadogók megakadás-jelenségeit vizsgáltuk fMRI-vel. Az alkotó folyamat nem volt zökkenőmentes, ám miután eljutottam az ELTE BTK fonetikai tanszékén dr. habil. Bóna Judithoz, kilenc hónap alatt írtam 260 oldalt. Nappal dolgoztam HR-esként napi 10-11 órát, elláttam a családot, és miután lefektettem a gyerekeket, éjjelente 3-4 órát foglalkoztam a szöveggel. Hajtott az alkotás vágya. Visszagondolva, valódi „flow-élményben” volt részem – meséli Gyöngyi.

Váltás

2015-ben jött a váltás. Egy munkahelyi konfliktushelyzet miatt döntöttek úgy a férjével, hogy elköltöznek Pécsről. – Embert próbáló volt az az időszak, de akkor történt, amikor történnie kellett. Pápán kaptam állást egy autóipari beszállítónál. Nem volt biztos, hogy meghosszabbítják a szerződésemet, így csak fokozatosan költöztünk el otthonról. Az az év sok áldozatot követelt mindenkitől. A következő három esztendő pedig emberileg és szakmailag is nagyon tanulságos volt, ennyit töltöttem a cégnél, ahonnan 2018 januárjában váltottam. Nem tudhatjuk, hogy mi miért történik velünk az életünkben, de biztos, hogy nem véletlenül sodor minket valahová, vagy ad leckét, feladatot a sors. Megtanultam, hogy rugalmasan álljak a nehézségekhez, mert ezek a kényelmetlen helyzetek végül sokkal nagyobb lehetőségeket hordoznak magukban szakmai és emberi szempontból is. Ezt jelenti nekem a SáGa, ide kellett jönnöm dolgozni – meséli Gyöngyi meggyőződéssel.

HR

A HR szerteágazó és komplex. Aki ilyen területen dolgozik, annak sokféle szerepet kell felvennie, hogy a munkáltatót, a munkavállalókat vagy a vállalat érdekeit is képviselhesse külön-külön vagy együtt is. Ez nagyfokú rugalmasságot, széles látókört, érzékenységet, empátiát, mindemellett gazdasági szemléletet is kíván. Szerinte egy HR-esnek mindig az embert kell szem előtt tartania a döntéseiben, ami nagy felelősség és folyamatos kihívás is egyben.

– Személyes szerepvállalásomat, a vállalati HR-munkát, a folyamatokat nap mint nap felülvizsgálom, és igyekszem mindig a jövő érdekeit szem előtt tartva döntéseket hozni. Fontosnak tartom a vállalat vezetőinek befolyásolását is, amit a coaching szellemében működtetünk. Ehhez kiváló támogatást kapok a csapatomtól, együtt dolgozzuk ki és közösen valósítjuk meg azt a HR-es akciótervet, amely a vállalati stratégiára épül, folyamatosan építi vállalatunk jó hírnevét, belső elégedettséget és hosszú távú munkalehetőséget teremt kollégáinknak. Nívós HR-es rendszerek, workshopok mozgatják az embereket a stratégia mentén. A HR vezető érdeme – mondja Gyöngyi – az, hogy vizualizálja, publikálja, konferenciákra viszi a jó gyakorlatok hírét. Úgy fogalmaz: 2019 a változás éve volt, és az marad a 2020-as év is. A folyamat tart még: a leghatékonyabb szervezeti felépítést szeretnék megvalósítani, megtartva a kollégákat és azt a jó hangulatú szervezeti kultúrát, amely együttműködésen alapul évtizedek óta.