Gépész gyűrűt avattak az egyetemi szakesten

A tavalyi évben megkezdett hagyományt folytatjuk a szakesttel, mert ez egy értékteremtő tevékenység a közösségi élet szempontjából, teret adunk a humornak és az ünneplésnek – mondta megnyitójában Menyik Balázs fő szervező, aki harmadéves duális gépészmérnök hallgató, az ELTE IK szombathelyi ügyekért felelős alelnöke.

Az esten nem csak hallgatók vettek részt, hanem a Savaria Műszaki Intézet oktatói és a duális képzés partnercégeinek képviselői is. Más egyetemekről és karokról is érkeztek vendégek: üdvözletet hoztak a hallgatótársaktól a kecskeméti és veszprémi képzésről, képviseltette magát az ELTE Társadalomtudományi Kara, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar, valamint az Informatikai Kar HÖK képviselője is, aki meghívta a szombathelyieket valamennyi rendezvényükre.

Rugó-díjat kapott az immár címvédő Dr. Fekete Gusztáv, akinél a legtöbb utóvizsga és a legtöbb pót zárthelyi dolgozat született. Arany Nívó Pálcát pedig az az oktató kapta, akitől a jelenlegi végzősök a legtöbbet kapták emberileg és szakmailag: ő pedig Dr. habil. Andó Mátyás, a Savaria Műszaki Intézet igazgatója, aki köszöntőjében arra bíztatta a diákokat, fogjanak össze majd az egyetem falain kívül is.

- Ha valaki kikerül a képzésből, már nem az évfolyam számít, hanem a kapcsolatrendszer, amit ki tudott alakítani – mondta. – Az lesz a fő kérdés, ki miben tudja segíteni a másikat. Egyedül senki sem boldogul. Ez legalább annyira fontos, mint az, hogy az egyetemen bejöttek-e CNC órára vagy sem.

Az elsősöket „szombathelyi gépész” hallgatóvá avatták, úgynevezett „védőitalt” kellett meginni. A fiúk egy hajtásra lehúzták, az egyetlen lány csak kortyolgatott a poharából, de tolerálták a lassúbb fogyasztást, mert ez változhat még az idők során. Dr. Bak Árpád, a Savaria Műszaki Intézet igazgatóhelyettese reményét fejezte ki, hogy három év múlva gépész gyűrűvel az ujjukon fognak ugyanitt állni. Ő is arra buzdította a hallgatókat, hogy segítsék egymást, és merjenek az oktatóktól is segítséget kérni. A gépész eskü szövegének minden mondatában humor-csapdát helyeztek el a szerzők, a poénok közt szerepelt annak ígérete, hogy „pneumatika gyakorlaton nem lövöm ki társaim szemét sűrített levegővel”, vagy: „CNC-programozással elégítem ki testi és lelki vágyaimat”.

Az esten számos oklevelet kiosztottak a különböző területeken végzett munka elismerésére, a külföldi hallgatók mentorálásáért, a Techtogether versenyen való sikeres részvételért, a hallgatói önkormányzatban való tevékenységért. Az est műszaki kvíz játékában nyertes csapat Aranydugattyú-díjat kapott.

Szunyi Attila a végzős gépész hallgatók nevében mondott humoros beszédet, de komolyan kiemelve az intézetigazgató, Dr. habil. Andó Mátyás vissza-visszatérő mondandóját: „Tanuljatok, tanuljatok!” Mint mondta, most különösen a fülében cseng, minthogy három napja munkába állt, és nem gyakornok, hanem munkavállaló, akinek felelősséget kell vállalnia a munkájáért. A végzősök eskütétele után avatták a gépész gyűrűket: minden érintett egy korsó sörbe dobta a magáét, és fel kellett hajtani. Itt az egyetlen lány volt a leggyorsabb. Így változik a hallgatók „huzatja” a képzés 3,5 éve során.