Jól sikerült a nyugdíjasok hagyományos batyusbálja a Puskás szakképző iskolában

Pontosabban ez csak az egyik volt a hagyományos bálok közül, hiszen a nyugdíjasok évente kétszer gyűlnek össze közös mulatozásra: a farsangon kívül egyszer novemberben is. Ilyenkor arra törekszenek, hogy a nyugdíjasok pénztárcájának megfelelően költséghatékony megoldásokat keressenek. Nincs például kötelező vacsora, hanem piknik alapon történik az étel- és italfogyasztás, ötletekben, kezdeményezőkészségben azonban soha nincsen hiány.

A szövetséghez harminc nyugdíjas klub tartozik Szombathely és a megye területén, közülük tíz klubból mintegy 140-en jöttek el a pénteki mulatságra, zsúfolásig megtöltve a termet. Az asztalok pedig csak úgy roskadoztak a különféle házi készítésű süteményektől, pogácsáktól, fánkoktól és egyéb nassolnivalóktól. Tombolafelajánlások is bőven érkeztek a klubok tagjaitól: két összetolt asztal megtelt ajándékokkal.

A bálozó szépkorúakat Molnár Árpád, a vasi nyugdíjas szövetség elnöke köszöntötte. Üdvözlő szavaiban utalt rá, hogy a jókedv és a tánc a legjobb gyógymódok. A vendégek közül sokan küzdenek különféle mozgásszervi bajokkal, gerincüket, térdüket, ízületeiket fájlalva érkeznek. Aztán amikor megszólal a zene, „eldobják a botokat” és vígan táncra perdülnek. Jóslata hamarosan be is igazolódott.

A batyusbál előkészületeit, ahogy minden évben, ezúttal is dr. Érsek Károlyné Zsuzsa, a szövetség egyik alelnöke koordinálta.

Elmondta, hogy a szervezést már egy hónappal a bál előtt elkezdik. A helyiség berendezésében a vépi Nefelejcs nyugdíjasklub tagjai segédkeztek. Ők gyűjtötték a tombolafelajánlásokat is, a bevételeket pedig majd a közös kiadásokra fordítják. A hangulat megalapozásáról a Képes Levelezőlap-gyűjtők Dalköre gondoskodott. Vezetőjük, Kovács Ferencné Vera elmondta, hogy az énekesek a fellépés kapcsán csöppentek bele a batyusbálba, de nem lógnak ki a sorból, mert az átlagéletkoruk 72 év. A tizenhat tagú kórus falunapokon, idősek otthonaiban, jótékonysági rendezvényeken is gyakori vendég – a nyugdíjas bálra a tavalyi Savaria Történelmi karneváli műsorukat hozták el.

A bálozó sokaságban találtunk olyan közösséget, amelynek három hölgytagja már az iskolapadokat együtt koptatta, aztán közös volt a munkahelyük és a gyermekeik is egy időben születtek. Természetes, hogy ilyenkor van miről beszélgetni a fehér asztal, meg egy pohárka jó borocska mellett.

A nap fénypontja kétségkívül a jelmezverseny volt. Zenére vonultak fel az ötletes maskarások, egyéni és csoportos produkciókkal. A bálterem talán legvékonyabb hölgye brummogva cammogó mackónak öltözött, táncos lábú hölgyek az ABBA együttest idézték, egy férfi pedig csillagfejű csavarhúzóként adta elő magánszámát. A jelmezeseket háromtagú zsűri értékelte. Nagy meglepetésre mind a három dobogós helyet a Vidám Nyugdíjasok klubjának tagjai érdemelték ki. A harmadik a Cápa lett, aki különleges teljesítménnyel, függőleges testhelyzetben úszott, és a szájából egy áldozat lábai kalimpáltak ki. A tiroli lányok vidám táncukkal a második helyre kerültek, a zsűri csupán azt nehezményezte, hogy csak az egyikük söröskorsója volt tele. Végül a nyertes Hófehérke lett a hét törpéjével, ők nyerték az ötezer forintos hozzájárulást az egyesületi kiránduláshoz. Az eredményhirdetés után elárulták, hogy valamennyi ötletes jelmezt Szabadfi Enikő, a „Cápa” készítette a klubtársaknak.

A fergeteges tánchoz a zenét Frédy és Horváth Gábor szolgáltatták, énekkel besegített a produkcióba Tóth-Vásárhelyi Ilona.

A csaknem 140 résztvevő nehezen vette tudomásul a zárórát, ami egyértelműen igazolja a rendezvény – ismétlést igénylő – sikerét.