Harmincévesen a biztos megélhetést cserélte a bizonytalanabbra Tóth Viktória

Viki Szombathelyen érettségizett, utána ruhaipari technikusként végzett abban a biztos hitben, hogy ha eljön az idő, a szülei gyermekfürdő­ruha-készítő vállalkozását viszi tovább. Évekkel később eszmélt, hogy más kreatív tevékenységek, mint a fotózás, azon belül az emlékőrzés sokkal jobban vonzzák, ezekkel kell foglalkoznia, hogy a tehetségét kibontakoztathassa.

A technikusi képzést marketing és reklámügyintéző tanfolyam követte, majd üzleti kommunikációt tanult, azután újmédia-grafikai szaktanácsadó lett. Szert tett digitális képkészítési, színtani, design, tipográfiai és weblaptervezési ismeretekre – csupa olyan tudásra, amelyek nélkülözhetetlenek a mostani munkájához. Harmincéves korára körvonalazódott, hogy pontosan mivel szeretne foglalkozni, addig csak kutatott.

– A főiskola mellett egy autószervizben dolgoztam pénztárosként tíz hónapig, utána évekig az egyik szombathelyi autóipari multi logisztikai osztályán, ami a kreativitásomat nem támogatta. A munka mellett hobbiból fotózni kezdtem, a munkatársaim családja, gyerekei adtak témát, fotós workshopokra jártam, tanultam esküvő-, baba- és kismamafotózást. Pontosan tudtam, hogy a lakberendezés, a fotózás, a weblapkészítés, a dizájn hoznak lázba, ám egyik sem annyira, hogy kizárólag abba merüljek bele teljesen.

Időzzünk kicsit a fotózásnál: az nagy szerelem volt Viki életében.

Öt és fél éve született meg az első kislánya, akkor az fogalmazódott meg benne, hogy később fotózással foglalkozik majd komolyabban. Később úgy érezte, a fényképezés kevés: hiába születtek jobbnál jobb felvételek a gyerekekről, ha ezeket csak digitálisan tárolja, nem tudja biztonságban megőrizni az emlékeket. Az első gyermek után két évvel érkezett a második: Médának keresett letisztult stílusú babanaplót – de nem talált.

Gondolt egyet, bekéredzkedett egy könyvkötő műhelyébe, aki a sok munkája ellenére vállalta, hogy tanítgatja. Közösen készítették el a napló borítóját, Viki egyedül megszerkesztette a belső oldalakat – erre az időre teszi az emlékőrzés-vállalkozás megszületését. Úgy gondolkodott, ha neki ilyen nehéz volt elegáns, minimál stílusú, funkcionális babanaplót találnia, akkor mások is lehetnek hasonló helyzetben. A szürke könyvecske lett az első terméke.

– Volt valamennyi tartalékom az induláshoz, ami amúgy sem igényelt nagy befektetést. Amit lehetett, magam csináltam: nem fizettem százezreket a honlapért és a webáruház-készítésért. Szükségem volt persze termékre: húsz darab babanapló elkészítésének költségét finanszíroztam. Azóta pedig folyamatosan visszaforgattam a bevételeimet, így szépen apránként épül a vállalkozásom – mondja.

Nagyon boldog volt az első vásárlások után, de hátravolt még egy nehéz döntés az életében: visszavárta ugyanis a biztos megélhetést nyújtó munkaadója. A férjével közösen határoztak: a szívéhez közelebbi utat és a vállalkozói létet választja. Most már biztos abban, hogy hosszú távon ez a jó út. Rengeteg pozitív visszajelzést kap. Folyamatosan képzi magát (most például marketinget tanul), a tanulásban, fejlődésben és az állandó megújulásban látja a jövőt.

– Küldetésem az emlékőrzés. Sok olyan ismerősöm van, aki elveszítette a gyermekei kiskori képeinek egy részét. A digitális korban könnyű fotót készíteni telefonnal, de a hátránya, hogy túl sok kép készül, és nem jutunk el odáig, hogy az igazán értékes darabokat kiválogassuk, megőrizzük, sőt, addig a minimumig sem, hogy legalább két helyre lementsük őket, hogy egyáltalán megtaláljuk a dokumentumokat. Egyszer mindenkinél eljön az idő, amikor a gyerekeinek is meg akarja mutatni, hogyan teltek az első éveik.

Az emlékőrzés csúcsa, ha rendszerezzük a képeket, és kézzelfoghatóvá tesszük azoknak, akik a legfontosabbak nekünk – mondja Viki, aki büszke a saját márkájára. A babanaplók mellett mérföldkő-­korongokat, egyedi fa díszdobozokat is készít, amelyekbe a kincset érő levelek kerülnek, és fotódobozokat is. A grafikát ő tervezi, a gravírozással egy céget bízott meg. Hobbija a kalligráfia, ami kapcsolódik a vállalkozáshoz is: amikor elküldi a megrendeléseket, a csomagokra kézzel írja a gyermek nevét vagy a jókívánságot.

– Azt gondolnánk, vállalkozóként könnyebb a gyerekeket menedzselni, de, bár magam osztom be az időmet, a munkaidőmnek sosincs vége. Nagyfokú tudatosság kell, hogy a dolog szabadság részét is élvezni tudjam, ez majd talán később jön el, amikor nem egyszemélyes lesz a vállalkozásom – mosolyog Viki. A koronavírusos időszak az ő hétköznapjait is felborította: nehéz egy időben helytállni anyaként, feleségként és munkavállalóként. Ebben nagy segítsége a férje, másrészt a szülei – ők hárman a legfőbb bizalmasai és tanácsadói. Az édesanyja segítsége különösen sokat jelentett a karácsonyi nagy forgalmú időszakban.

Viki ugyan nem lát a jövőbe, de tervez és tudatosan építkezik. Mindig vannak újabb termékötletei, és tudja, hogy ha tovább akar fejlődni, akkor munkatársakra is szüksége lesz, de ez már egy következő lépcsőfokot jelent. A babanaplók, babás emlékőrző dobozok és fotódobozok mellett az új dizájnnal készült gravírozott fadobozokkal már nem a kisgyerekeseket, hanem a fotósokat célozza meg, akik ízlésesen szeretnék átadni a képeket az ügyfeleiknek.

Babystory névvel indult a vállalkozása, januártól márkanevet változtatott: ugyan a babás emlékőrzés a fő vonal, a szíve csücske, de ezenkívül rengeteg ötlete van az emlékőrzéssel kapcsolatosan, és a régi márkaneve már hátráltatta. Márkatanácsadóval is konzultált, a maximalizmusa ebben is elkísérte.