Hátrabukfenc a levegőben

2020.05.25. 09:00

Látványos a galambok napi tréningje

A hagyományos falvakban sok helyen a baromfiudvar szerves részét alkották a galambok. A pergő galambokról mégsem lehet mindennap hallani, pedig ezek tenyésztése is több évezredes múltra tekint vissza. Nem kell messze mennünk, a megyeszékhely fölött is láthatunk ilyen tréningező galamb­csapatokat.

Gyöngyössy Péter

Buzás Zoltán négy éve tenyészti ezt a fajtát

Fotó: Unger Tamás

Buzás Zoltán nem mindennapi hobbinak hódol. Birminghami pergő galambokat tart és tenyészt. Esténként a környéken lakók is megcsodálhatják, amint a galambcsapat éppen napi tréningjét tartja. A pergő galambok különlegessége, hogy repülés közben percenként képesek egy hátrabukfencet végrehajtani. Ha ezt a „breaket” számos egyed egyszerre csinálja, az már egy különleges légi parádé.

Több évezrede Indiából indult a pergő galambok tenyésztése, Európában is több száz éve jelen vannak ezek a fajták. Ma már világversenyeket is rendeznek a klubtagoknak. A tenyésztés arra irányul, hogy a legszebben pergő és csoportos repülésre képes egyedeket szaporítsák tovább.

Buzás Zoltán négy éve tenyészti ezt a fajtát
Fotó: Unger Tamás

Buzás Zoltánnak gyerekkora óta természetes a galambokkal való foglalkozás.

– Falun nőttem fel, a nagyszüleimnek és otthon nekünk is voltak galambjaink – meséli. – Csöglén, a szülői háznál a baromfiudvar szerves részét alkották. Volt udvaron álló galambdúcunk is, de az istálló szegletében is költöttek. Megszokott étel volt otthon a galambleves és a töltött sült galamb. Ma is hódolunk néha ennek az élvezetnek. A galambhús vöröses színű, finom rostú hús. Könnyebben emészthető, mint a tyúk vagy a sertés. Otthon tartottunk postagalambokat és más díszgalambokat is. Ebből a gyerekkori kötődésből maradt a mostani hobbi. A birminghami pergő galambokat 3-4 éve tartom. Érdekel a tenyésztésük. Ez nemcsak abból áll, hogy be van zárva a madár egy ketrecbe, ahol nézegethetjük és gyönyörködhetünk benne, hanem lehet őket hajtani, reptetni, szelektálni, egy jó csapatot összerakni az évek alatt. Ebben sok tanácsot kapok Kiss András győri tenyésztőtől, aki már húsz éve foglalkozik ezzel a fajtával – hangsúlyozza Buzás Zoltán.

A birminghami pergőt az 1850-es években tenyésztették ki, ma már az egész világon elterjedt. Ennek a fajtának több mint tízezer tenyésztője van. A versenyeken 15-20 fős csapatokat indítanak. Pontozzák az együtt pörgést, annak a mélységét, minőségét, feszességét, gyorsaságát.

 

Buzás Zoltán hobbiszerűen tartja a galambjait. Idősebb példányokból egy 14 fős, fiatalabbakból egy 20 fős csapata van. A szaporítás Csöglén történik. Szombathelyen a családi ház kertjében egy tetszetős kis galambház rejti a fiatal egyedekből álló csapatot. Késő délután, este felé engedi ki őket, általában egy órára. Persze figyelni kell az időjárásra, mert egy hirtelen támadt széllökéstől elsodródhatnak, és ragadozó madár is megzavarhatja őket.

A pergés azt jelenti, hogy egy pillanatra megtorpannak a levegőben hátraszegik a fejüket, előrefeszítik a farkukat és hátrafelé tesznek egy fordulatot. A különböző fajtáknál előfordul pergés, forgás, csavarszerű forgás, zuhanó repülés. Ezekre irányult a tenyésztők szelekciós munkája.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában