Tudósítónktól búcsúzunk – Ötvenhárom évesen örökre eltávozott Horváth R. László

Ha most tehetné, biztosan azt mondaná: kedves Krisztina, légy szíves, ne írjál rólam nekrológot. Nem is azt teszem, csak azt szeretném, hogy ne tűnhessen el olyan nyomtalanul és szerényen, mint ahogy élt. Szinte soha, semmit nem árult el magáról. Csak jött, jelentkezett civil tudósítónak és tette a dolgát csendben, alázattal. Ha kellett, kitartó nyomozással, ha kellett, akár konfliktusok felvállalásával. Kezdetben a Szentgotthárd környéki témák feldolgozásával, majd a Kijáró oldal megszületése után a szlovén Rába-vidékről érkező híreivel, tudósításaival és fotóival nyújtott hatalmas segítséget a szerkesztésben.

Sok helyre eljutott, ahova az újságíró nem, hiszen Zalából érkező emberként is remek kapcsolatot épített ki Rábatótfaluban és környékén idősekkel és fiatalokkal egyaránt. Portréiból olyan arcokat ismerhettek meg a Vas Népe olvasói, akiket nélküle soha nem fedeztünk volna fel. Kapcsolatrendszere pótolhatatlan érték. De nem csak az. Laciban olyan segítőkész, együttérző munkatársra találtunk, aki mindig felvette a telefont és talált valami megoldást a szerkesztő gondjára, akkor is, ha épp a vasárnapi ebédet főzte a plébános úrhoz érkező vendégeknek.

Nehéz elhinni, hogy nem hívhatom többé: Laci, segíts! Pedig három év folyamatos halálárnyék után most végre újra reménykedett, tele volt tervekkel. Még az utolsó napokon is üzent az „ismiknek” a közösségi oldalon, utolsó beszélgetésünkkor is témát ajánlott. Ha rajta múlik, talán odafentről is küld majd tudósítást…