Játszva, tanulva, friss levegőn telik a nyár Kiss Józsefnél és feleségénél

Délután három órakor érkezünk, a nagyszülők az óvoda és az otthoni pihenő után most hozzák ki a gyerkőcöket a kertbe. A hatéves Maja és a három és fél éves Soma előveszik a bicikliket, és rohangálnak egy kicsit a szundizás után. Aztán előkerül a vízfesték, berendezkednek a teraszon és szép, nagy kavicsokat festenek lilára, kékre. Amikor készek, Soma elhelyezi őket valahol a kertben. Megcsodáljuk, hogy az ő krétarajzaik díszítik a kockaköveket is a ház előtt. Beszélgetés közben felépül egy vár fakockákból, a gyerekek megmutogatják kedvenc játékaikat, köztük Ormit, a lila elefántot. Ahogy egyre melegebb lesz, Maja felveszi a méhecskés, Soma a cápás fürdőrucit és irány a felfújható medence, ahonnan a papával együtt, szűrővel halászszák ki a vízbe hullott fűszálakat. Egyetlen perc sem telik el aktivitás nélkül. A nagyszülők úgy mondják: mindig a gyerekeken van a szemük, de csak tisztes távolságból, hagyják őket kibontakozni.

József és Erzsébet hét évvel ezelőtt vásárolták meg ezt a kertet, amikor Maja még az anyukája pocakjában lakott. Kezdettől mindent úgy alakítottak ki, hogy az a gyerekek kedvére legyen. A kert a kis házikókkal olyan, mint egy liliputi birodalom. Körben kanyargós ösvények, bokros sarkok csábítanak bújócskára, az ösvény mellett, alacsony kerítés mögött apró málnás, máshol a papa által kiépített egyensúlyozó-pálya farönkökből. Még a növényeket is úgy válogatták össze, hogy semmi ne legyen szúrós, kényes vagy mérgező. A sziklakertben napelemes lámpák, mesefigurák, színes szélforgó. A körbe rakott építmények, a lefedhető homokozó által közrefogott területen puha fű csábít labdázásra, tollasozásra, tornára. A papa több házikót is épített, mindegyik kaviccsal kirakott úton körbejárható, itt még télen is izgalmas a fogócskázás. A két kisebb kerti épület most éppen tele van játékkal, de ha hűvösebb az idő, be is lehet húzódni bármelyikbe. A „nagy” faház fele egy védett, fedett terasz.

– Ez volt az álmom, ez a nagy, körbekerített terasz, ahol még akkor is tudunk a friss levegőn játszani, amikor esik az eső – mutat körbe Erzsi. – Pici korukban itt aludtak a gyerekek délutánonként a mobil kis­ágyban. A városból kihozzák ide a megunt játékaikat, amik itt mindjárt érdekesebbeknek tűnnek. Ha barátok jönnek, Maja segít nekem lángost süt­ni. Sokszor a kiskertben találkozik a nagy család. A szünidőben a kaposvári nagyobb unokák is sok időt töltenek nálunk, itt is alszanak. Élvezik, hogy itt addig az ágyban maradhatnak, ameddig akarnak.

A család kihasználja az erdő közelségét. Sétálnak, kirándulnak, gyűjtenek kavicsot, falevelet, makkot, vadgesztenyét. Énekelnek, játszanak az árnyékkal. Sok ismeretet szereznek így a gyerekek a természetről. Az almafa körül kibújt apró gombákat látva a csöpp fiú mutatóujját fölemelve figyelmeztet bennünket: a susulykát tilos leszedni, mert mérgező! Míg a szülők dolgoznak, játsz­va, tanulva, friss levegőn így telik a nyár.