Utánajártunk, a vasi fürdők mellett lévő kempingekbe mennyire tértek vissza a külföldi vendégek

Lakókocsiban megszállni egy külön műfaj, sokan egyenesen életformaként tekintenek rá, nem véletlen, hogy a termálfürdők mellé épült kempingek nagyon népszerűek a megyében is, különösen az idősebb korosztályba tartozó külföldiek körében. Pár hete már mindenhol megnyitottak, ezért utánajártunk, hogy elriasztotta-e a vendégeket a járvány.

– Még csak szállingóznak a külföldi – leginkább osztrák – vendégek, jelenleg összesen nyolc lakókocsink van. Elsősorban azok érkeztek meg, akiknek például volt már foglalásuk a fogorvosnál, de ők is kivétel nélkül törzsvendégek. Betévedt turistával idén még nem találkoztam – mondta Kanyicska János, a büki Romantik kemping ügyvezető igazgatója.

Mesteri termálfürdőjében a medencék mellett ülünk le Theresa Mayerrel, akinek innen alig negyven kilométerre, Simaságon van egy kis parasztháza, gyakorlatilag pár hónap kivételével – amit otthon, az ausztriai Sankt Pöltenben tölt – Magyarországon él, még télen is. Ide, Mesteribe pedig hat éve jár rendszeresen, mivel nagyon megkedvelte a hely klímáját, a gyógyhatású vizet és a családias légkört. Délelőttönként úszik egyet a medencében, megebédel, majd kettő körül hazamegy simasági otthonába és kertészkedik, lekvárt készít, sajnos mindezt férje halála miatt, már egyedül.

Mikor elkezdődött a járvány, családja kérésére fájó szívvel ugyan, de hazautazott, ám amint lehetett – a fürdő újranyitásának napján – visszatért. Mint elmondta, SMS-ben értesítette a fürdő, hogy nyitnak.

Nem Theresa volt az egyetlen, aki alig várta már a nyitást, mint azt Patyi Gáborné szállodavezetőtől megtudtuk, a március 19-ei bezárás után egy hónappal már szinte égtek a vonalak, napi 50-100 telefont kaptak a vendégektől, mindenki azt akarta tudni, mikor lehet már jönni. A három hónapos kényszerszünetet követően szinte azonnal megérkeztek a törzsvendégek, akik szabályosan ugrásra készen állva várták, hogy jöhessenek, mostanra pedig szinte teljesen fel is töltötték a kempinget. Ráadásul a július nem is számít főszezonnak a kempingben – miután ilyenkor többen a tengerre mennek – a világjárvány azonban felülírta a szokásokat és sokan ebben az időszakban is Mesterit választották.

Köztük van a drezdai Volker Eitner is, aki lakóautója mellett az árnyékban éppen egy 1988-as kiadású Magyarországról szóló útikönyvet lapozgatott, mikor megszólítottuk. Elmondta, ő és felesége folyamatosan járja egész Európát, de egyetlen hely van csak, ahová egy évben kétszer is ellátogatnak, és az Mesteri.

A környezet, a nyugodt légkör és az itteni gyógyvíz kiváló tulajdonságai teszik számukra vonzóvá a helyet már 1995 óta. Hotelbe viszont nem menne semmi pénzért sem, egyrészt mert világéletében kempingezett, másrészt, mert itt érzi magát igazán szabadnak, ahol nem számít, hogy milyen ruhában van és ráadásul egész nap a szabad levegőn lehet.

Ugyanezt emelte ki az az osztrák házaspár, Rudolf és Ilze Wratschko is, akik az ausztriai Stájerországból érkeztek két hete és terveik szerint maradnak is szeptember végéig. Ők telepített lakókocsiban laknak, vagyis a szállásuk egész évben itt van a kempingben, és igazi törzs­vendégeknek számítanak, hiszen húsz éve már, hogy minden évben jönnek.

Mint elmesélték, ők csak nálunk nyaralnak és kizárólag kempingben, már egész Magyarországot bejárták, de az összes hely közül Mesteri a legkedvesebb a számukra. Olyan az egész hely, mint egy nagy család, ahol mindenki ismer mindenkit – mesélik, miközben készítik elő főtt szalonnából és főtt krumpliból álló ebédjüket. Ők láthatóan – hasonlóan a kemping lakóinak többségéhez – ide valóban hazajönnek.